A KUCSMABÁCSI
A kucsmabácsi lyukas csizmát hordott,
a sok rohanás megviselte lábát,
nem hagyott ő nyomot sehol, csak foltot,
a disznótorok közt élte világát,
temető, bolt, hentes: sok megunt barát,
elmúlt nyár emléke, álom, öreg fa
törhetik át az eszmélet falát,
az időt lebetonozták alatta.
A kucsmabácsi feljutott a hegyre,
nehéz zsákját meg lenn hagyta a mélyben.
„Fent vagyok, fent!”, ezt hajtogatta egyre,
s az állatok mind kúsztak elé, térden,
de az emberek most is fölötte voltak,
egy vár állt ott, s ők onnan köpködték meg,
s otthagyták a földön mint egy halottat,
elfutott onnan minden állat, féreg.
A kucsmabácsi a Tiszába ugrott,
csak egy lyukas csizma maradt utána,
azt hagyták ott, mint egy virágcsokrot,
kastély kacaja kísérte halálba.
A kucsmabácsi ott hullott el árván,
ő, aki kocsmába és templomba jár,
aki született, élt, halt, saját kárán –
a bihari vetés megváltásra vár…
2024. 09-12. 24.
Author: Fejérvári Sámuel
Fejérvári Sámuel vagyok. 2012 decemberében születtem Solymáron. Jelenleg Pilisszentivánon lakom. 7 és fél éves korom óta írok verseket. A solymári Budapest School Általános Iskolában tanulok. A történetek és egyéb prózák írására fontos motiváció az iskolában a kreatív írás óra. 2022 tavasza óta verseket is zenésítek meg, főként gitáron játszom őket, de zongora és egyéb hangszerek is előfordulnak bennük. A klasszikus zene is fontos a számomra, zenész családban élek. Hobbijaim a túrázás és az olvasás.
