Pócspetri

Pócspetri

Ártatlan áldozatok,vértanuk mindennapi hősök
Százairól regélhetnek emlékek és költők
Minden nap az égbe küldhetnénk könyörgő imátságot
S emlékező virágtenger borithatná az egész országot

Gellért püspöktől Dugovics Tituszon át
A náci,s a kommunista áldozatok, s vértanuk sora
Függetlenül attól mi volt neme vagy mi volt a kora
Történelmünket fájdalommal, s gyásszal boritotta

Királyfalvi Miklós neve még ma is szinte ismeretlen
A jegyzőt a hatalom kivégezte mely érthetetlen
A hamis vérvádas kreált kommunista bosszuként
Mely bevonult a történelembe a hatalom rémtetteként

Az igazi fájdalom az, hogy csak ennyi év után rehabilitálták
Újratemetése a falu lakosait lelkileg végre menyugtatták
Hány homályba veszett áldozat a feledés áldozata lett
Ha valamennyiüket számba vennénk
Az egész országot kopjafák fedhetnék

Hutás Mihály
Author: Hutás Mihály

Dr. Hutás Mihály az Irodalmi Rádió szerzője. Verset gimnazista korom óta írogatok. Édesanyám, aki jelenleg 101 éves, 100 éves születésnapjára írtam életrajzi kisregényt, de más prózai művekkel is kacérkodtam. Évekkel ezelőtt egy novellámmal pályázatot nyertem. Aktív orvosi munkám: jelenleg reumatológusként három munkahelyen, nagy családom adta feladatok ellátása, nomeg a klasszikus zene (sajnos már nem művelése) hanem hallgatása, a polyphonia tanulmányozása (pl.Bach fugák) időm nagy részét lekötötték. Talán egy kis lökést kapok szerény sikereimért.   Művészportré a szerzővel:

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem írok

Gondoltam rád írok, de szerintem teljesen fölösleges. Ez a csend elmond mindent… Beszédesebb minden szónál. Hangosabb, mint gondolnád… De minek is írjak, hisz te a

Teljes bejegyzés »

Csendben

Némaságba hullnak szavaid, s így mégis többet mondanak. Nem szólsz semmit, körbe fog a csend, a szótlan csend, mi mindennél beszédesebb. Elmond mindent, mit szavakkal

Teljes bejegyzés »

Dobbanás

Sebzett még a szív, tátong rajta, mint szakadék, sajgón vérző mélység, mit nem gyógyít az időben rejlő menedék. Szaggatja minden sóhaj, mi elhadja az ajkakat,

Teljes bejegyzés »

Mindig te

Léptek zaja a fejemben, egy érintés a kezemben, mindig te. Elfeledett csókok íze, két karodnak ölelése, mindig te. Nevetésed csengő színe, Mozdulatod könnyedsége, Mindig te.

Teljes bejegyzés »

Érzés

Nem hallom már a zajt, s nem érzem illatod, nem zavar a hőség, s ha fázom sem zavar. Nem érzem, ha szorít, itt belül az

Teljes bejegyzés »