Utolsó nap megyek fáért.
Jó annak, ki előbb ráért.
Szaporázom lépteimet,
Szél kerget és csípős hideg.
Van még jó pár szép, sudár fa.
Válogatnék, de hiába,
Figyelmemet hangos lárma
Tereli el más irányba.
A sarokban, amott távol,
Kukucskál a félhomályból
Egy árva fenyő, lombja bágyadt,
Láthatóan, igen fáradt.
Kicsit vézna, kissé görbe,
Méregetem körbe-körbe,
Benne, mintha magam látnám.
Elgondolkodtat a látvány.
Mondd csak kedves barátocskám!
Lennél az én karácsonyfám?
Vigasznak eljönnél hozzám,
E keserű év karácsonyán?
Ó, hát persze, hogyne mennék!
Örömmel kedvedre tennék!
Simogatnám a lelkedet,
Úgy éreznéd, van, ki szeret.
Ropog a tűz, gyertyák égnek,
Szívemből tör fel az ének,
Sosem láttam karácsonyfát,
S, önmagam sem ilyen szépnek.
Author: Csuka Emőke
Szeretem a szavakat. Inkább írásban, mint szóban. Ifjú koromban is, inkább eltáncoltam volna, minthogy elmondjam. Írni hasonló élmény számomra, mint megkomponálni a színeket, a díszítéseket, egy színpadi táncjelmezen. Megtalálni viselője egyéniségéhez, a leginkább illőt. Imádom a szavak hangulatát. Amikor minden szinonimának kicsit más az íze, ha leheletnyit is, de más érzelmeket csal elő az emberből. Különleges érzés megtalálni azokat a kifejezéseket, amelyek hűen tükrözik azt, ami kikívánkozik belőlem. Főként, ha ezeket rímbe szedném. Persze az az igazi, ha ezeken nem kell töprengeni, mikor csak jönnek maguktól, és másnap nem is értem, honnan kerültek a papírra ezek a gondolatok. Bár régóta írok, de keveset. Valahol a középiskolában kezdődött, ám, azóta eltelt vagy 50 év. Épp itt az ideje, hogy többet foglalkozzam azzal, ami igazán boldoggá tesz!
2 Responses
Nagyon kedves sorok. Az a lényeg, hogy a mi tetszésünk elnyerje a karácsonyfa.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita! Köszönöm a szavaid!