Hiába kérlelsz, hiába vársz.
Hiába, hogy egy ajtót kitársz.
Hiába kattan a kulcsod a zárban,
Nem vár senki a hálószobában.
Sehol sem vagyok, légnemű lettem.
Elszálltam, és az űr felettem
Sűrű, fekete, állandó éjjel,
mely néha találkozik csak egy kis fénnyel.
Elbújok a sűrű homályban,
Ebben a fagyos galaktikában.
Nem akarok semmit, nincsen tervem,
Felhőpárnákon ágyamra hevertem.
Egy erre keringő műhold látja,
Hogy nem vagyok senkinek a párja.
Sajnálom, hogy a vágyad lettem,
Hogy nincsen másik nő helyettem,
De én nem tudok a szerelmed lenni,
Nem fogok veled az oltárhoz menni.
Ketten mentünk együtt a bálba,
De külön jöttünk vissza, minden hiába.
Author: Kertész Vali
Kertész Vali vagyok 64 éves és kezdő író. Két ével ezelőtt jelent meg első novellám, a Kendvenc ételem története című antológiában Búcsú címmel. Azóta két újabb novellám és két versem jelent meg, valamint három megzenésített versem, és egy kisregényem Végzetes vasárnap címmel. Eddig a családdal, az anyagiak előteremtésével voltam elfoglalva, most végre eljutottam az önmegvalósításhoz. Remélem, maradt még rá időm. Nem fantázialényekkel, hanem valódi hús-vér emberekkel foglalkozom, szereplőim akár lehetnének a szomszédaim vagy a barátaim is, de természetesen kitalált személyek. A mában, vagy a közelmúltban élnek. Mégis érdekesek lehetnek az olvasó számára. Szándékaim szerint van bennük valami, ami az átlagtól eltérő, a történetük általában keserédes.
Egy válasz
„Ketten mentünk együtt a bálba,
De külön jöttünk vissza, minden hiába.”
Van ilyen, hogy hamar kiderül, hogy két ember nem illik össze.
Tetszéssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita