Mi lehetnék néked,
ha nem lehetek hangod?
Némaságba burkolt,
csöndes néma szobrod.
Mi lehetnék néked,
csak egy percre kell most hagynod,
lennék rohanó lépted,
mi oldja mozdulatlanságod.
Lennék én a nyárban,
lombkoronák hűsítő árnya.
Hideg téli napokon,
kandallók forró világa.
Lehetnék neked a minden,
miben bátran elveszthetsz,
lennék tüzes fény,
csillogó szemedben.
De nem vagyok most más,
nem vagyok más, mint semmi,
Legyek hát némaságod,
ha nem tudok más lenni.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.