Menj tovább

Elszabadult lovak tajtékos sörénnyel

vágtatnak tova és versengnek a széllel.

Nincs karám, istálló, semmilyen akadály,

nyargalnak sebesen, mert futniuk muszáj.

Lehunyt szemed mögött csak portyázó lovak,

lelkedben viszont már sok ezer gondolat.

Felfordul, szétesik, majd ismét összeáll –

néha nyilvánvaló, néha meg maszkabál.

Egyet-kettőt magad elől is elrejthetsz,

naivan hiszed, így könnyebben felejtesz,

hisz bölcs vagy: mögötted sok év tapasztalat…

Pár percre ezzel még becsaphatod magad.

Kopogtatás nélkül rád ront a valóság,

hátad mögött nincs más, csak letaposott rózsák.

Elfogy a lendület és megtorpan a ló.

Ha tévedés volt, talán megbocsátható.

Józan belátás kell: mi jó, az maradjon,

ami pedig rossz volt, hulljon vagy szakadjon!

Tépázza meg a szél minden nehéz álmod,

szakíts rajta te is, nem kell már megállnod.

Lovad már nyugtalan, csak kapál a lába,

neked kell döntened: előre, vagy hátra.

Legyőzhetetlen, ki újra nyeregbe száll,

akárhogyan döntesz, az már csak rajtad áll.

Lovad sörényét lágyan lengeti a szél,

minden moccanása csakis hozzád beszél,

szeme pajkos gyermekként kacsint vissza rád.

Jó, vagy rossz a döntés, mindegy, csak menj tovább!

Author: Képíró Angéla

Mátészalkán születtem 1978-ban, általános iskolai és gimnáziumi tanulmányaimat szülővárosomban végeztem. A Debreceni Egyetemen szereztem jogi diplomát. Szüleim szerettették meg velem az irodalmat és a zenét. Az írás régóta fontos része az életemnek, így nagy öröm számomra, hogy az Irodalmi Rádiónál publikálásra is kaptam már lehetőséget.