Kihűlt kapcsolat
Leölt érintések, elvetélt csókok, holt ölelések
a kölcsönös meg nem értés hálójában,
az ágy kihűlt, kiürült társtalanságában
mind, mind sorjában, temetésre várva
fekszenek kiterítve, kihűlve, holtan
a társas magány koporsójába zárva.
Ahogy szótlanul, érzések, érintések nélkül
elmegyünk egymás mellett a szobában
vétkezünk, ha nem figyelünk
a minden mindegy kényszerű nevető arcára
kárörvendő gúnyos vigyorára.
Author: Izsó Antal
Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.
2 Responses
kedves Antal,
én első írásodra, a ‘bemutatkozásra” reagálnék.
valahogy úgy gondolom, hogy a múzsa sokmindenkiben már eleve ott rejtőzködik. titokban, rejtve hallgatódzva szemléli a „gazdát”, gyűjtve – gyűjtögetve – formálgatva a hangot, a dallamot, melyen egyszercsak füledbe súg.
az írás többnyire egy jól bevált és hasznos „kommunikációs eszköz”, de amint a múzsa felfedi létét, az írás amolyan „leírási”, „kiírási” vággyá, egy furcsa, ismeretlen késztetéssé válik, késztetéssé arra, hogy az érzések, érzelmek bensőségesen, saját magunkból magunknak törhessenek utat, a bennünk generált hangok, szavak, szófűzérek születésében – formájában.
Karinthyt idézve: „nem mondhatom el senkinek” – leírom hát mindenkinek…
közreadott írásaidat csendben, szinte szótagolva olvastam, ízlelgetve, rátalálva – ráismerve közben egy-egy hasonló gondolatomra – érzéseimre is.
megragadtak tiszta, természetesen megfogalmazódott szóképeid, „költői” stílusod, a forma és tartalom kimérten pontos, mégis érzelmes összhangja.
szerintem jó, hogy nekifogtál…
üdvözlettel: Gábor („fiatalon”, 69 évesen…)
Kedves Gábor!
Amikor feltöltöttem verseimet nem számítotam rá, hogy valaki is hozzá fog szólni, hiszen oly sok az alkotó és alkotásaiból oly nagy a választék. És lám alig telt el két nap és ovashatom kedves soraidat. Köszönöm szépen, igen jól esett amit írtál.
üdvözlettel neked fiatal alkotótársnak: Izsó Antal