Nem, többé nem tudsz bántani!

Nem, többé nem tudsz bántani!
Túl sokszor törtél már össze!
Nem, többé nem tudsz bántani!
Ideje, hogy megtörjem a csöndet.

Hát alkut kötöttem egy démonnal,
Miután miattad feküdtem félholtan,
Miután hátba szúrtál, majd leléptél,
S közben a fájdalmamon nevettél.

Tudtam jól, hogy egyszer ennek is vége,
De azt nem, hogy a szívemet kényszeríted térdre.
Hogy kínzol, gyötörsz, s a mélybe löksz,
Bárcsak én is lehettem volna bölcs!

De tanultam a hibáimból, végre,
A sorsomat most én veszem kézbe!
A szívem köré falakat építek fel,
Torkig vagyok a második esélyekkel!

A szép szavaid már nem hatnak rám,
Átlátok rajtad, nem kell, hogy játssz.
Az igazi valódat most láttam csak,
Hogy végre lehullt rólad a maszk.

Szemeid fakók és élettelenek,
Nem vagy más, csak egy éretlen kisgyerek.
Egy megtört, megfáradt lélek,
Aki még eddig nem lelt békére.

Nem hibáztatlak én, már oly régen,
Harag sem dúl már feléd bennem.
Már csak a sajnálat önt el engem,
Mikor eszembe jutsz hirtelen.

Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert már elfeledtelek én rég.
Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert a fájdalom tett erősebbé!

Ryna Overlevende
Author: Ryna Overlevende

Hali! Az írói álnevem Ryna Overlevende (ejtsd: Rina Óvörlevená) Már általános iskolás korom óta foglalkoztat az írás, mivel akkor találtam meg nővérem szárnypróbálgatásait a gépünkön, és nagyon szerettem volna én is olyan történeteket alkotni, mint amilyet ő elkezdett. A másik fő ok, amiért az írás felé vitt az utam, hogy mindig szerettem elképzelni sztorikat, egy más világot magamnak messze az otthon gondjaitól. Az írás és a képzeletem volt az én menedékem. Az Irodalmi Rádió tagjaként szeretném a műveimet megmutatni a világnak, célom, hogy olyan örömet okozzanak az írásaim az embereknek, mint amilyet nekem okoz mikor írom őket!

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Az igazi valódat most láttam csak,
    Hogy végre lehullt rólad a maszk.”

    Remek sorok. Bizony így igaz, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Azért nem mindenki ilyen galád, és ha egyszer eljön az igazi, akkor a korábbi sérelmeiddel ne ruházzad fel őt!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Uncategorized
Bencze Margit

Rózsaszín muskátli

Nagyon szeretem a virágokat. A rajongásomat irántuk drága édesanyámnak köszönhetem, aki talán még nálam is jobban imádta őket. Hajdanán vidéki családi házunk virágoskertje a legszebb

Teljes bejegyzés »

A NŐ

Kislány, anya, hölgy vagy mama. Egy szóval a nagybetűs NŐ. Gyengéd lélek, kedves mosoly. A föld felett, hopp, libbenő. Nélkülük hát lenne élet? Vigaszt férfi

Teljes bejegyzés »
Versek
Ivántsy Gábor

hajnalban, hajnal előtt*…

  a vadász ül, hosszú, méla lesben**, szeme előtt távcső, abba néz nagyon: mert, mint múltkor, éjjel, ott lent, a kis patak medrében, megint ott

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Szirmok

Rózsa Iván: Szirmok (hat haiku) szirmok hullanak Sakura ünnep után – ilyen az élet rügyből lesz szirom, embrióból nagy lakli – csodás a világ! tavasz

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Bumeránghatás

Rózsa Iván: Bumeránghatás Az ausztrál bennszülötteknek kétféle bumerángjuk volt évezredek óta. A visszatérő bumerángot főként arra használták, hogy az adott területet feltérképezzék; és felriasszák, kicsalogassák

Teljes bejegyzés »

Rózsa Iván: Egyedül a Paradicsomban

Rózsa Iván. Egyedül a Paradicsomban Egyedül hánykolódni a Paradicsomban, Tenger hullámai közt kis csónakban, Nincsen rosszabb érzés a magánynál: Nem volt senki magányosabb József Attilánál.

Teljes bejegyzés »