Nem, többé nem tudsz bántani!

Nem, többé nem tudsz bántani!
Túl sokszor törtél már össze!
Nem, többé nem tudsz bántani!
Ideje, hogy megtörjem a csöndet.

Hát alkut kötöttem egy démonnal,
Miután miattad feküdtem félholtan,
Miután hátba szúrtál, majd leléptél,
S közben a fájdalmamon nevettél.

Tudtam jól, hogy egyszer ennek is vége,
De azt nem, hogy a szívemet kényszeríted térdre.
Hogy kínzol, gyötörsz, s a mélybe löksz,
Bárcsak én is lehettem volna bölcs!

De tanultam a hibáimból, végre,
A sorsomat most én veszem kézbe!
A szívem köré falakat építek fel,
Torkig vagyok a második esélyekkel!

A szép szavaid már nem hatnak rám,
Átlátok rajtad, nem kell, hogy játssz.
Az igazi valódat most láttam csak,
Hogy végre lehullt rólad a maszk.

Szemeid fakók és élettelenek,
Nem vagy más, csak egy éretlen kisgyerek.
Egy megtört, megfáradt lélek,
Aki még eddig nem lelt békére.

Nem hibáztatlak én, már oly régen,
Harag sem dúl már feléd bennem.
Már csak a sajnálat önt el engem,
Mikor eszembe jutsz hirtelen.

Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert már elfeledtelek én rég.
Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert a fájdalom tett erősebbé!

Ryna Overlevende
Author: Ryna Overlevende

Hali! Az írói álnevem Ryna Overlevende (ejtsd: Rina Óvörlevená) Már általános iskolás korom óta foglalkoztat az írás, mivel akkor találtam meg nővérem szárnypróbálgatásait a gépünkön, és nagyon szerettem volna én is olyan történeteket alkotni, mint amilyet ő elkezdett. A másik fő ok, amiért az írás felé vitt az utam, hogy mindig szerettem elképzelni sztorikat, egy más világot magamnak messze az otthon gondjaitól. Az írás és a képzeletem volt az én menedékem. Az Irodalmi Rádió tagjaként szeretném a műveimet megmutatni a világnak, célom, hogy olyan örömet okozzanak az írásaim az embereknek, mint amilyet nekem okoz mikor írom őket!

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Az igazi valódat most láttam csak,
    Hogy végre lehullt rólad a maszk.”

    Remek sorok. Bizony így igaz, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Azért nem mindenki ilyen galád, és ha egyszer eljön az igazi, akkor a korábbi sérelmeiddel ne ruházzad fel őt!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Nem álmodozás

Edit Szabó : Nem álmodozás Ősóceánból keletkezett, a Földünknek ez az eredete, Föld felszínén hegyek-völgyek, alakultak lassan élőlények. Éghajlatok váltakoztak, tengerek megfogyatkoztak, történelem ősisége éledt,

Teljes bejegyzés »

Az idő végtelen tengerén

Az idő végtelen tengerén, feltűnt egy vitorla: vászon, remény, s a hajótörött árboc-csonkba kapaszkodva, csak erre várt, hullámokkal viaskodva… …egykoron magányom sós ízű tengerén, hánykolódtam

Teljes bejegyzés »

A 17. tükörkép

Anyai nagyszüleim háza Adorjánházán állt, a Marcal mentén. Gyerekként persze nem gondoltam arra, hogy egyszer majd minden részlete fontossá válik. Akkor egyszerűen a nagymamáék háza

Teljes bejegyzés »

Giuseppe

Giuseppe csak ül. Ül, nézi a vizet, élvezi, ahogy bárka ringatózik a vízen. Nem durván, nem nagy kilengésekkel, csak úgy kedvesen, ahogy a várakozó halászbárkák

Teljes bejegyzés »

Mementó

Ahogy a csepp csobban, és a csend szétrobban, mert lehull a vízatom, és koppan a talapzaton, úgy jajdul fel a tudat, mikor fájón rámutat, hogy

Teljes bejegyzés »

Sárga-barna

Lucskos avarban járda se látszik, egy lány áll zavartan, látom, hogy fázik. Arany haja csillan a fényben, ideje mennem, nem szabad néznem. Zsíros iszapban, kiskutya

Teljes bejegyzés »