Nem, többé nem tudsz bántani!

Nem, többé nem tudsz bántani!
Túl sokszor törtél már össze!
Nem, többé nem tudsz bántani!
Ideje, hogy megtörjem a csöndet.

Hát alkut kötöttem egy démonnal,
Miután miattad feküdtem félholtan,
Miután hátba szúrtál, majd leléptél,
S közben a fájdalmamon nevettél.

Tudtam jól, hogy egyszer ennek is vége,
De azt nem, hogy a szívemet kényszeríted térdre.
Hogy kínzol, gyötörsz, s a mélybe löksz,
Bárcsak én is lehettem volna bölcs!

De tanultam a hibáimból, végre,
A sorsomat most én veszem kézbe!
A szívem köré falakat építek fel,
Torkig vagyok a második esélyekkel!

A szép szavaid már nem hatnak rám,
Átlátok rajtad, nem kell, hogy játssz.
Az igazi valódat most láttam csak,
Hogy végre lehullt rólad a maszk.

Szemeid fakók és élettelenek,
Nem vagy más, csak egy éretlen kisgyerek.
Egy megtört, megfáradt lélek,
Aki még eddig nem lelt békére.

Nem hibáztatlak én, már oly régen,
Harag sem dúl már feléd bennem.
Már csak a sajnálat önt el engem,
Mikor eszembe jutsz hirtelen.

Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert már elfeledtelek én rég.
Nem, többé nem tudsz bántani,
Mert a fájdalom tett erősebbé!

Ryna Overlevende
Author: Ryna Overlevende

Hali! Az írói álnevem Ryna Overlevende (ejtsd: Rina Óvörlevená) Már általános iskolás korom óta foglalkoztat az írás, mivel akkor találtam meg nővérem szárnypróbálgatásait a gépünkön, és nagyon szerettem volna én is olyan történeteket alkotni, mint amilyet ő elkezdett. A másik fő ok, amiért az írás felé vitt az utam, hogy mindig szerettem elképzelni sztorikat, egy más világot magamnak messze az otthon gondjaitól. Az írás és a képzeletem volt az én menedékem. Az Irodalmi Rádió tagjaként szeretném a műveimet megmutatni a világnak, célom, hogy olyan örömet okozzanak az írásaim az embereknek, mint amilyet nekem okoz mikor írom őket!

0
Megosztás
Megosztás

2 Responses

  1. „Az igazi valódat most láttam csak,
    Hogy végre lehullt rólad a maszk.”

    Remek sorok. Bizony így igaz, hogy „ami nem öl meg, az megerősít”. Azért nem mindenki ilyen galád, és ha egyszer eljön az igazi, akkor a korábbi sérelmeiddel ne ruházzad fel őt!

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


SZERETET

SZERETET A szeretet a szabadság egyetlen tiszta formája: nem kötöz meg, hanem szárnyat ad a magánynak. Author: Tóth Brigitta Kedves Olvasók! Brigitta vagyok, egy fiatal

Teljes bejegyzés »

Összetartozunk

Edit Szabó : Összetartozunk Hegyek, völgyek és tengerek, a természer marad egyben, ” Szomszéd kerítésén a fák ” lombjaikat áthullatják. Nem szab határt nékik semmi,

Teljes bejegyzés »

Életed

Ragaszkodsz, mert kényelmes. Újra vágysz, mert érdekes. Azt mondod, hogy jó ez így! Azt mondod, hogy nem kell ez! Képzeletben színezed. Valóságban elveted. Nem a

Teljes bejegyzés »

Tíz évem

Tíz évem   Költői éveim… Hogy hogy kezdődött egy versem tavalyelőtt? Melyet így írtam meg, Egy késő nyári délelőtt.   Összefoglaltam akkor, Hol is állok

Teljes bejegyzés »

Tudod?

Tudod, mi a magány? Mikor már csak emlékeid víziós kivetülése marad a szobád falán… Mikor csak áll a telefon a kezedben, de nincs, kit tárcsázzál…

Teljes bejegyzés »

Csak

Csak olyanért aggódunk, akit szeretünk… akiről gondoskodni akar a szívünk! Author: Faragó Maia Faragó Maia vagyok: kreatív író, költő, blogger, diplomás kommunikátor, online tartalomszerkesztő. Pályafutásomat

Teljes bejegyzés »