Kora tavasz az erdőben

Békésen szundikált az erdő mélyén, bokor árnyékában az ibolya. Ámulattal töltött el ennek az aprócska lila virágnak az illata, s bája. Sokáig elmerengve néztem. Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre, megszólalt.

–          Miért nézel így, elmélázva?

–          Mert nem tudok betelni veled, kedves ibolya. Olyan egyszerű vagy, törékeny és mégis fenséges. – mondta a hóvirág.

–          Meghatottak kedves szavaid. Te vagy a tavasz igazi hírnöke, nélküled el se jönne a kikelet!

–          Megérkeztek az első tavaszi szellők, elbúcsúztatták a telet. – mondta a hóvirág.- Olyan jól érzem magam, mert süt a nap! – kacagott jókedvűen. A cinege is dalra fakadt az ágon.

–          De szépen dalolsz! Miről szól a nótád?

–          Arról, hogy milyen szép vagy hóvirág és te, parányi kis ibolya. Apró szirmaid mily kellemes illattal fűszerezik meg a levegőt! Boldogsággal tölti meg a szívem.

–          Felébredt már téli álmából az ibolya? – tette fel a kérdést a nyulacska.

–          Nézzük meg!- válaszolta a süni.

–          Ó, igen! Nézd! Telis-tele van az erdő vele. De jó!- mondta a nyulacska.

–          Milyen finom az illata! Na, majd húsvétkor ibolya aromás kölnivel fogom megöntözni a lányokat!- jelentette ki a süni.

–          Én is! Ennél finomabb illat számomra úgyse létezik.- mondta a közben hozzájuk csatlakozó mókus, a pele és a kisegér.

–          De jó! Ti is megéreztétek ezt az üde, friss, finom szagot?

–          Igen!- mondták szinte egyszerre.

–          Az ibolya olyan zavarba jött ennyi dicsérő szó után, hogy lehajtotta a fejét, ne lássák, hogy elpirult.  Tovább mentek a kicsi állatok és elröppent a cinege is.

–          Milyen jó, hogy világosodnak a reggelek, hosszabbodnak a nappalok- gondolta a hóvirág.

–          Minden új ruhába öltözik, rügyet bontanak a fák, a bokrok- sóhajtotta a szerény kis ibolya.

Csönd és nyugalom honolt az ébredő erdőben. Csalafinta szellő susogott. A tisztáson burjánzott a fény, az erdő ágai közé beszűrődött néhány huncut napsugár. Lassacskán minden újraéledt, megváltozott. Néhány kismadár csicsergett vidáman a fák ágain. Szívhez szólt dallama.

 

Gani Zsuzsa
Author: Gani Zsuzsa

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Rezgés

Nem értem meg, miért könnyebb irigynek lenni, Mintsem a másikkal együtt örülni. Tényleg ezt akarjátok magatokban táplálni? Ahelyett, hogy a magunk útját akarnànk megtalálni. Miért

Teljes bejegyzés »

Átutazó

Soha, senkitől nem sajnáltam s irigyeltem semmit. Csak harcoltam mindig a többért, a jobbért, úristen, de mennyit… A magam életére összpontosítok, s próbálom belőle a

Teljes bejegyzés »

Kezedbe adnám

Kezedbe adnám   Kezedbe adnám az egész életem, Én egyetlen szívem és szerelmem. Amiről eddig álmodtam, s amiben hiszek, Szívemmel boldogan adnám életem. Ha elfogadnád

Teljes bejegyzés »

Fák az utcán is

Edit Szabó : Fák az utcán is Terebélyes fák nyílnak, tavaszban úgy bíznak, utca hosszán virítnak, méhek rajta híznak. Rózsaszínű virágok terpeszkednek vágyón, tova szállnak

Teljes bejegyzés »

Szerinted mit csináljak?

Megbántam, érted?  A sírás fojtogat,  A saját gondolataim őrölnek,  mint valami daráló.   Igen, el akartam titkolni, Hogy nem bírok magammal harcolni, Mivel gyenge vagyok,

Teljes bejegyzés »