Kora tavasz az erdőben

Békésen szundikált az erdő mélyén, bokor árnyékában az ibolya. Ámulattal töltött el ennek az aprócska lila virágnak az illata, s bája. Sokáig elmerengve néztem. Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre, megszólalt.

–          Miért nézel így, elmélázva?

–          Mert nem tudok betelni veled, kedves ibolya. Olyan egyszerű vagy, törékeny és mégis fenséges. – mondta a hóvirág.

–          Meghatottak kedves szavaid. Te vagy a tavasz igazi hírnöke, nélküled el se jönne a kikelet!

–          Megérkeztek az első tavaszi szellők, elbúcsúztatták a telet. – mondta a hóvirág.- Olyan jól érzem magam, mert süt a nap! – kacagott jókedvűen. A cinege is dalra fakadt az ágon.

–          De szépen dalolsz! Miről szól a nótád?

–          Arról, hogy milyen szép vagy hóvirág és te, parányi kis ibolya. Apró szirmaid mily kellemes illattal fűszerezik meg a levegőt! Boldogsággal tölti meg a szívem.

–          Felébredt már téli álmából az ibolya? – tette fel a kérdést a nyulacska.

–          Nézzük meg!- válaszolta a süni.

–          Ó, igen! Nézd! Telis-tele van az erdő vele. De jó!- mondta a nyulacska.

–          Milyen finom az illata! Na, majd húsvétkor ibolya aromás kölnivel fogom megöntözni a lányokat!- jelentette ki a süni.

–          Én is! Ennél finomabb illat számomra úgyse létezik.- mondta a közben hozzájuk csatlakozó mókus, a pele és a kisegér.

–          De jó! Ti is megéreztétek ezt az üde, friss, finom szagot?

–          Igen!- mondták szinte egyszerre.

–          Az ibolya olyan zavarba jött ennyi dicsérő szó után, hogy lehajtotta a fejét, ne lássák, hogy elpirult.  Tovább mentek a kicsi állatok és elröppent a cinege is.

–          Milyen jó, hogy világosodnak a reggelek, hosszabbodnak a nappalok- gondolta a hóvirág.

–          Minden új ruhába öltözik, rügyet bontanak a fák, a bokrok- sóhajtotta a szerény kis ibolya.

Csönd és nyugalom honolt az ébredő erdőben. Csalafinta szellő susogott. A tisztáson burjánzott a fény, az erdő ágai közé beszűrődött néhány huncut napsugár. Lassacskán minden újraéledt, megváltozott. Néhány kismadár csicsergett vidáman a fák ágain. Szívhez szólt dallama.

 

Gani Zsuzsa
Author: Gani Zsuzsa

Nyolc éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. Hiszen ismernünk kell a múltunkat és ezt a felmérhetetlen jelentőségű hagyatékot tovább is kell adnunk a jövő nemzedékének. Meséimen, verseimen, történeteimen keresztül szeretném segíteni a gyermekek teljes személyiségfejlesztését, a környezettudatos magatartás kialakítását, természet megszerettetését, megóvását, ezenfelül ékes magyar szavaink megbecsülését. Írás az egyik hobbim. Az irodalom és költészet szeretete táplálja lelkem. Jó érzés szárnyalni gondolataimmal. Szabadidőmet a családommal töltöm. Szeretünk utazgatni, sétálni, kirándulni. Megjelent könyveim: – 2018. Gani Zsuzsanna: Illemtudó mesék /Katica- könyv- műhely/ Bekerült az Aranykönyv TOP 10- be – 2019. /Előző könyv folytatása/ Gani Zsuzsanna: A Bummbele nyuszi család kalandjai 1. Számos folyóiratban, antológiában jelentek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Tagja vagyok: Poet / irodalmi portál / 2016- óta Holnap Magazin Csermelyi Sándor irodalmi asztaltársaság 2021. óta Napkorong Irodalmi portál 2016. óta IRKA – Irodalom-kedvelők klubja 2016. óta és néhány más Fb irodalmi csoportnak

0
Megosztás
Megosztás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Versek
Veress Zita

Régi nyár

Színes papírvirágokat álmodtam, szirmukba a szél belekapott, s repültek a város fölé hangtalan. Szórták a pasztell papírvirágport. Eltűntek. Nyomukban papírvirágba borult a tavaszi aszály égette

Teljes bejegyzés »

Rendhagyó búcsú

  Régen elengedtük egymás kezét, most a múltunk visszhangzik bennem, mintha még ott ülnénk egymás mellett, de csak az emlék tart össze minket. A barátság

Teljes bejegyzés »

Pünkösdi vers

A májusi szellő táncol a tájon, a fekete rigó hangosan dalol, valahol egy rádió hangja szól, megzavarva ezt a békés napot. * Láthatatlan erő költözött

Teljes bejegyzés »

Vasárnapi pillangó

Pillangó. Bolyhos, fürge pillangó Időtlen szárnyal, nézni olyan jó.   Hirtelen hozzámér hideg kezed, Pillangó cikázik bennem s benned.   Ringató érzés. Eddig kivártam Lassan

Teljes bejegyzés »

Benne járok a fejedben

Érzel? Érzem, érzel engem. Ne tudjad, hogy hová mentem, Bujkálok a hold fényében, Benne járok a fejedben.   Távol sosem leszek tőled, Parkban fekve ágy

Teljes bejegyzés »

Alkonyeső

  Rózsakapun, alagútba kúszva érve, pillád lopva Felébred a már szunnyadó alkony őre új harmatokra. Betekint s körülkering a széllel zúgó cseppenő ég, Madárdallal hív

Teljes bejegyzés »