Bonthatatlan fényvarázsban,
hűvösen, lágyan,
álmosan szívünkben
hullámok gyűrűznek vörösen,
ereinkben remegések szelídülnek,
végtelen beszélgetések, mosolyok,
csillogó szemek ébredésében
rozsdás fények elnyelődnek,
érveréseinkkel sodródik a dal,
lüktetni kezd föld, ég, folyók,
tengerek, földalatti vizek,
csodák közepén egybeolvadnak
nappalok éjjelekkel,
szemedben égek el, s
könny gördül a nap szeméből,
csillogó cseppel,
éjjelente csillagtengerrel,
reszket vállamon vállad,
akár a hold a vizek tükrén,
csend lüktet észrevétlenül a
képlékeny félhomályban,
szivárvány ejti cseppenként
színeit a földre, szél hordja
arcunkra, s leveti kékjét az ég,
selyemfátylát a sarki fény,
csodaszarvasok csalogatnak
ismeretlen messzi, messzi tájra,
hol sólymai leszünk minden
ellenállhatatlan bércnek,
hegyei, folyói a legsivárabb tájnak.
Author: Zöld Attila
Zöld Attila az Irodalmi Rádió szerzője. Erdély szívében, Gyergyószárhegyen születtem. Szüleimnél fellelhető fényképek alapján, kemény tél lehetett: a szülői ház udvarát méteres hó borította, anyám, s nagyszüleim nevetnek (a fotókat apám készíthette, ő nincs rajta). Boldogan nevet mindenki, én eközben békésen „álmodozom” anyám ölelésében. Gyerekkorom csodálatos emlékei ott, a gyergyói és a csíki havasok lankáin pihennek. Kamaszkorom, a felnőtté válás emlékei Marosvásárhelyhez kötődnek. Iskoláimat ott végeztem. Ez a két hely: Székelyföld és Marosvásárhely, meghatározó szerepet töltött be életemben. Marosvásárhely szellemisége cseppenként oltotta belém azt a fajta életfelfogást, mely szerint a szellem korlátok nélkül, az álom és ébrenlét földjén a tudat ellenőrzése nélkül, minden esztétikai törekvéstől függetlenül, szabadon fejezi ki önmagát. Ahogyan Bartók Béla disszonáns, válsághangulatot keltő hangzásvilága játszik érzelmeinkkel. Allegro Barbaro akkordjai első hallásra elvarázsoltak. Ellkalauzoltak a progresszív zene világába, ugyanúgy ahogyan Kassák Lajos, vagy Lászlóffy Aladár játszik gondolatainkkal, felépítve bennünk egy absztrakt képvilágot, tudatosan gondolat-effektusokat csalva ki ezáltal lelkünkből, teret adva az érzelmeink, gondolataink szabadságának. Az élet sodrásában, a mindennapok valósága felett egyre uralkodóbbá vált, majd állandósult az a szellemi küzdelem, melyben az anyanyelv megőrzését, a szüleinktől örökölt hagyományainkat, eszméinket szembeállította az akkori hatalom alantas szándékaival (sajnos ez, ma sincs másként). Ebben a harcban, valamint az önmagam-keresésben rájöttem arra,...
