Síromra hull majd…

Meghaltam és elégettek,

sírgödörbe eresztettek,

hamvaimmal elföldeltek.

Miután már régóta ott pihenek,

és síromra hull majd,

szemét, s fenyőnek ága,

kérlek ne söpörd le azt!

Hadd hulljon rája!

Borítsa be, takarja be,

mint bánat mostohája.

Hidd el nekem, Kedvesem,

régóta megérdemlem azt.

Maradjon csak koszos,

ne legyen tiszta és szép!

Sírom gondosan hiába is mosnád,

lelkem úgysem lehet már többé hófehér.

Akkor meg miért tennéd?

Hidd el nem érdemes,

takarja csak be kosz, és penész.

Tudom hasonlóan, mint az elmúlás

emlékem is úgyis feledésbe vész.

Hamuvá lett egykori testem,

majd a koszos sár és elmúlás

mohó keze kaparintja meg.

Tiltakozni ellene mindhiába lenne,

és még neked is meg kell értened Kedvesem,

hogy mostanra nem jutott már nekem

szerető, ölelő kéz gyanánt más,

 mint egyedül ez a hideg, néma sírverem.

Izsó Antal
Author: Izsó Antal

Mondhatnád túl késő. Meglehet, felelném, de talán mégsem késtem le mindenről. Igaz nem tartozom azon szerencsések közé, akiket a múzsa már ifjúkorban megérintett. Maradt tán mégis egy reménysugár számomra is. Életem folytonos keresésből állt eddig, de keveset találtam. Az út végén, nyugdíjasként a pihenés várna rám, ehelyett most próbálom lázas igyekezettel behozni mindazt, amit elmulasztottam. Egy belső erő írásra késztet. Sötét szobámban ülve, magányosan töltött csöndes éjszakai órák alatt, olvasólámpám sugara fényében újabb és újabb történetek születnek… Izsó Antal.

0
Megosztás
Megosztás

Egy válasz

  1. „még neked is meg kell értened Kedvesem,
    hogy mostanra nem jutott már nekem
    szerető, ölelő kéz gyanánt más,
    mint egyedül ez a hideg, néma sírverem.”

    Szomorú, lemondó sorok. Az én hamvaim egy patakba kerülnek, ahol egy nagyobb eső tovább mossa. A patak az utcánk végén csordogál, ott ahol gyermekkoromban éltem és a pajtásaimmal sokat játszottam.

    Szeretettel: Rita

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük


Miből lesz a cserebogár

Miből lesz a cserebogár Egy toll története   Az én történetemben nincs háború. Nincs rejtőzködő gonosz sem. Egy csendes kisvárosból indul. Sokáig kerestem a helyem.

Teljes bejegyzés »

Útvesztő

Elengedés, elmúlás, Sajgó szívem vermet ás. Eltemetem magamat, S régmúlt árnyaimat.   Fekete, foltozott köpeny, Sötét éjben felém röppen, Kezemmel gyorsan elkapom, Magamhoz ölelem, szorítom.

Teljes bejegyzés »

Hírösszefoglaló – 2026. június 23.

Kedves Olvasónk! Ebben a hírösszefoglalóban találod meg fotós-videós beszámolónkat a 97. Ünnepi Könyvhéten való részvételünkről; láthatod néhány új könyvnek a megjelenését, amit még a Könyvhét

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Álomkép

A tenger hullámzása kíséri szíved dobbanását, Messziről csodálom lelked bátorságát. Álomképet vetít hajnal most nekem, S én nem érlek el, hiába nyújtom kezem.   Csak

Teljes bejegyzés »
Versek
Bernie Moonrise

Szívedbe küldöm a jelet

Lelkedre írom a rímeket, S rád festem a színeket. Csendes zajjal hívogatsz, Szárnyaddal messziről simogatsz.   Szívedbe küldöm a jelet, Rímeket küldök neked. A hajnali

Teljes bejegyzés »

Égi színek

Az égi színek rabja lettem én, Szememet elvarázsolta egy csodás fény. A végtelennek tűnő időn táncolok, Mint a félelmet nem ismerő vándorok.   Az égi

Teljes bejegyzés »