Szeretnék ott lenni,
mikor könny áztatja arcod,
szeretnék ott lenni,
mikor nevetésed harsog.
Ott lenni akkor is,
ha bánat emészti lelked,
ott lenni veled,
ha véredből egy csepp serked.
Melletted állni,
ha szükség a támasz,
veled lenni akkor,
ha nem jön a válasz.
Támasztékod lenni,
ha dőlni látszik a világ,
és ott állni veled,
hallgatnánk kikelet szavát.
Ott állnék melletted,
ha jön tavaszi meleg,
ott lennék veled,
s úgy fognám kezed.
Úgy őrizném lelked,
mint legendák hőse,
kit nem feled az idő,
szerelmed őrzője.
Author: Vallyon Miklós
1975-ben születtem Szolnokon, Egy kis faluban nőttem fel, majd innen sodort az élet az ország szinte minden irányába. Egy időre külföld is részese volt az életemnek. Jelenleg is Szolnok mellett élek. Az irodalom, az írás, a versek mondhatni mindig körülöttem forogtak. A versek írása igazán a 90-es évek második felében indult nálam, majd valamiért ez a folyamat megszakadt. Az utóbbi években kezdtem újra írni, és írok szinte folyamatosan.
3 Responses
Nagyon szép vallomás.Semmi harsogás, semmi pátosz, csupa szép, de egyszerű szavak, de ettől szól olyan hangosan és szépen! Nagyon tetszett szép versed!
Üdvözlettel
Antal
Köszönöm.
„Úgy őrizném lelked,
mint legendák hőse,
kit nem feled az idő,
szerelmed őrzője.”
Nagyon szép sorok.
Szeretettel: Rita