
![]()
|
A rokokó irodalmának kedvelt műfajai a zenekísérettel előadott tündérmese és pásztorjáték, az idill, a komikus eposz és a dal, melynek fő témája a szerelem és a bor dicsérete. A rokokó elvilágiasodó szemlélete a pásztorköltészetben és a természetköltészetben jelentkezik elõször. Újra megjelenik a kert, a zárt világ, a belső térnek megnő a jelentősége. Jellemzi a gáláns, választékos, udvarló és kedélyes hangnem, a bájos kellem, a zeneiség és a játékosság. Ez eredetileg csak az illeszkedő témában jelentkezett (öröm, idill, hangulatosság), később már más témák megszólaltatásakor is. Hiányzik a fennkölt eszmeiség, a túlfűtött érzelmesség; a barokk nagyságot kicsinyítette, az erőt tompította, a pátoszt az intimitással cserélte fel. Az antik mitológia hol puszta keretként, díszítőanyagként, hol pedig takaróként, az erotika leplezésére szolgált.
A mesterkéltség miniatürizálásban és az érzékelési tartományokra való hatásban is megmutatkozott: nemcsak a zeneiséggel akarnak hatni, hanem a tapintás, az ízlelés és a szaglás összetett "ingerlésével". Kedvelik a bizarr formákat, a rímjátékokat. A rokokóval kezdődik a költészet elvilágiasodása. Hisznek a rögtönzésben, a mesterségbeli tudás kifejezőjének tekintik. A pillanatnyiságból is, a szemléletből is következik, hogy nagy szerepet tulajdonítanak a szellemnek. Jellemző a rokokó alkotásra gúny valamilyen formája, amely a travesztiáig (klasszikus alkotás vulgarizálása) és a blaszfémiáig (a szó eredetileg istengyalázást jelentett, később az általánosan elfogadott értékek rosszindulatú kétségbevonását) terjed. A rokokó esztétikája nem különbözik a klasszicizmusétól. Hangsúlyozott a báj, a kecsesség, a könnyedség, a játékosság; a bensőségesség erős érzelmeit iróniával ellensúlyozza. A jelenre koncentrál, pragmatista: a hatáskeltésre törekszik. A könnyed mozgást a madarak, a pillangók, méhek, virágok és a kicsinyített fogalmakat hangsúlyozza. A barokk terjengős és bonyolult formáit rövid és könnyed, tagolt szöveg- és mondatszerkezetek váltották fel.
Bármily szegényes a költői
irodalom hazánkban, a széppróza és a líra terén mégis határozott fejlődést
találunk. Mikes Kelemen,
Rákóczi híve, a számkivetés helyén, Rodostóban írta meg élményeit (Törökországi
levelek, 1717 - 58), fiatal korában (1711) elszakadva a hazai nyelvközösségtől,
de a régi nyelvet az akkor divatozó latinnal kevert kancellária-stílus minden
salakjától megtisztítva s finom és könnyű stílmunkává dolgozva ki. Az első
nálunk, ki a levélformát szépirodalmi célra használja, amit alkalmasint francia
példa után tesz. Leveleink tartalma egészen eredeti. Becsessé teszi e sorozatot
a rajta végigvonuló erős hangulat, a komoly és a tréfás vagy a humoros hangban
egyaránt természetes hájjal mozgó írói egyéniség, s a nyelv tisztasága és
zamatja. Kár, hogy e levelek csak a század vége felé kerülvén haza, csak 1794.
jelenhettek meg s koruk stílusára nem hathattak. Ellenben
Faludi Ferenc
prózai
Mit ő kíván, nálad az kincs,
|