Az 1820-as évektől nagy divatja lett az almanachoknak (rendszertelenül megjelenő, az évkönyv, az antológia és a folyóirat között álló kiadvány) és a divatlapoknak. Ezekhez kapcsolódik a fent nevezett, csak rá építő, önálló életművet létre nem hozó stílusirányzat.

Biedermeier szobabelső

Fő sajátossága a melankólia és az érzelmesség; témái: a szerelem, a család és a baráti érzések. Finomkodó intimitása, kirakatszerű érzelmessége különíti el a szentimentalizmustól. Párhuzamos a belsőépítészeti, a képző- és iparművészeti biedermeierrel. A merengés a formai csiszoltsággal párosul: a szerző egyszerre akar spontán érzelemkifejező és klasszicista formaművész lenni.

Az 1840-es, 1850-es évekig divatos irányzat volt. A rokokós képek mögött nincs pajzánság, inkább a józan polgári erkölcs. Keresett képeik, mesterséges (többségében meg nem honosodott) szóösszetételeik egy bizonyok közönségkörhöz kapcsolják. A póriassággal szemben egyfajta városi közműveltséget hangsúlyoztak - és lenézték az általuk műveletlennek tekintett rétegeket. A népies romantika stílusának az uralomra jutása - és az olvasóközönség átalakulása - elsorvasztja ezt a költészetet, de a hangulati érzékenységüket majd Reviczkyék támasztják fel újra. Az almanach-költészet finomkodó stílusa abban különbözik a rokokótól, hogy nem vállalja fel azt a típusú életörömöt, amely a rokokó mögötti felfogás sajátja. Bensőségessége a hétköznapi lét "megemelését" szolgálja - elzárkózva a durva és alantas világtól.

PÉLDA 

Bajza József: A kedveshez (részlet):

	Jőj a csendes völgy ölébe, 
	Ha leszáll az esti fény, 
	Hő szerelmünk édenébe. 
	Jőj a csendes völgy ölébe,
	Szívrepedve várlak én 
	Fáim biztos enyhhelyébe, 
	Jőj a csendes völgy ölébe, 
	Ha leszáll az esti fény!

Korkép