|
A kor szobrászata nem olyan jelentős, mint a festészete. A szobrászat mindig az építészettel karöltve jelentkezik, az építészet nagy korszakai, a görög, a román, a gótikus és reneszánsz, egyúttal a szobrászat fénykorai is A 19. századvégi eklektcizmus eleve megfojtotta az egészséges szobrászati törekvéseket, a neoreneszánsz paloták gipszkariatidái, habarcs-ornamentikája a kőfaragó és gipszöntő mesteremberek hatáskörébe tartozott. A szecesszió megkísérelte az építészet és a szobrászat megmaradt egységének az újrateremtését, de az emlékek túlnyomó részénél a szobrászati dísz nem emelkedik túl a puszta dekoratív funkción. Az avantgárd törekvéseknek is megvoltak a szobrász képviselői. A századforduló és a 20. sz. első fele tehát a régi eszmények szétbomlásával és az új utak keresésével van tele. A fauvizmus, a kubizmus és a gombamód szaporodó izmusok szétrombolták a klasszikus képzőművészet forma-törvényeit, de még nem tudtak új, nagyszabású stílussá, a kort igazán tükröző, mély tartalmak elmondására hivatott művészetté szilárdulni.
Az olasz futuristák (elnevezésük a "futuro", a "jövő" szóból) számára a modern kor dinamizmusa volt a legfontosabb, a technika forradalma, a gépek társadalomformáló ereje. A statikus állandósággal szemben az új életérzést, a dinamikus mozgást akarták érzékeltetni műveikben.
Képeik a mozgó modellek különböző mozgásfázisainak egymásra vetítésével készültek, mint például Umberto Boccioni Az izmok dinamizmusa című bronzszobra.
A formák, közöttük az emberi alak egészen különös átalakításával találkozunk az expresszionista szobrokon. A német expresszionizmus nagyhatású képviselője, Ersnt Barlach szobrain alig érezhető a test. Az expresszionizmus a formákat elváltoztatja, sokszor torzítja is a kifejezés fokozása érdekében. (A stílus neve is erről vall: expresszio kifejezés.) Erre példa Menekülő c. alkotása, ahol az alak szinte beledől a dinamikus iramba. Barlach szobrait mély belső erő hatja át. Ilyen értelemben már a késő román szobrok jó része, valamint az óceániai és a néger plasztika is expresszív jellegű. A román, gótikus, néger szobrászat hatott is több expresszionista szobrászra. Több expresszionista szobrász műveiben fellelhető a szociális problémák megjelenítése is. Ez is különösen jellemző a német Barlach életművére. E stílus jellegéből adódik, hogy nem a külső világ, hanem inkább a töprengő ember belső problémáinak kivetülése. Az olasz Marino Marini lenyűgöző művészete azonban teljesen független e hatástól. Marini a prehisztorikus művészet nyers erejét az etruszk szobrászat tanulságaival ötvöző, dinamikus plasztikáinak állandó témája a lovas kompozíció.
A népi erő, a horvát-dalmát nemzeti eszme fűtötte szenvedély éltette Ivan Mestrovicé robusztus szobrászatát. Mestrovic mesterének, Franz Metzernek stílusát a bécsi szecesszió hatásával és modern drámai törekvésekkel ötvözte.
A hatalmas, a súlyos, a monumentális felé tör Mestrovic. Annyi bizonyos, hogy jól ismeri Rodint, még a motívum is rokonra talál a francia mester művében (egy óriás méretű kéz). Természetes, hogy mégis egész világ választja el Rodintól. Két-háromszoros életnagyságú fejek és testek kerültek itt össze, a legtöbbjüket valamely benső vihar vagy extázis forgatja, csavarja, lendíti. Minden óriási. Az erő már-már durvasággá válik. Némely alkotásán az izmok úgy eltorzultak a kíntól, mintha szemünk láttára démonok tépdesnék minden idegszálát. Ahol a téma nem szolgál ilyen eredménnyel, ott kárpótlásul a kezeken óriási módon megdagadnak az erek, mintha vér helyett a Vezúv lávája hömpölyögne ott át, vagy pedig az ujjak bütykei szegletesen merednek ki, mint egy-egy veszedelmes szirt. Szilaj erőt látunk ebben a szobrászban, aki bizonyára a legkiválóbb ebben a nemben Horvátországban.
A dadaizmus a művészi személyiség gátlástalan felszabadítását, a megkopott művészeti és társadalmi konvenció felszámolását, s a hagyományos esztétikai normák radikális szétzúzását követelte. A művészek ironikus-szatirikus eszközökkel kívánták átalakítani a társadalmi együttélés szabályit. Új műfajok születnek, melyek közös jellemzője, hogy a dolgok véletlen egymás mellé kerüléséből származó jelentésváltozásra épülnek.
A francia Marcel Duchamp egyik megalapítója lett az amerikai dadaiznusnak. Kiállításon bemutatott használati tárgyai (ready made) a pop art előfutárává tették.
A lélek mélységeinek feltárásában és a formák merész átalakításában még az expresszionizmusnál is messzebb ment el a szürrealizmus. A hitleri csapatok elpusztították Rotterdam egy részét. Itt állították fel Zadkine háborús emlékművét, a háború elleni tiltakozás örök mementójaként. Különös, lenyűgöző erejű alkotás! Szenvedés és tiltakozás sugárzik belőle. Fájdalomtól vonagló, átlyukasztott teste a bombák pusztításaira utal. Az ég felé tárt karok segítséget s egyben tiltakozást kiáltanak a világba. A törzs, a karok formái kubisztikusak és expresszionisztikusak. Nem felelnek meg tehát az anatómiai hűségnek, de gesztusuk feledhetetlen. Felbomlik itt az anatómiai arány és rend, mert a művész a háború bomlasztó, pusztító hatását a bomló formákkal is jelezni kívánta.
Az ilyen művészi kifejezési módot formabontónak nevezzük. Nemcsak azért, mert felbomlik a testformák anatómiai rendje, hanem mert a hagyományos művészi kifejezési formák felbomlását is jelenti. Ám ez a formabontás egyben formateremtés is, új kifejezési mód jelentkezése, melyet főleg a szürrealizmus alkalmaz előszeretettel. Ez a szobor is már - kubisztikus és expresszionisztikus jegyei mellett - részben szürrealista jellegű alkotásnak tekinthető. E sajátos formanyelv csak bizonyosfajta mondanivalók tolmácsolására való. Ez esetben a döbbenet kifejezését szolgálja.
Henry Moore UNESCO-palota előtt levő szobrát is megfelelő szemléleti alapállásból kell vizsgálnunk. Moore szobra könyökére támaszkodó, fekvő asszonyformára emlékeztet, de a csiszolt sziklát, a természet által létrehozott formákat is eszünkbe juttatja. A három nyílás a barlangok képzetét kelti fel bennünk, melyek védelmet nyújtottak az embereknek. A föld ez, mely védelmet nyújt, és az életet biztosítja kincseivel, terméseivel. E jelképes formák fölé egy fej emelkedik, mely előrenéz, a "földanya". A föld és asszony alakjának összekapcsolása ősi, mitikus jelkép, mely sok nép mitológiájában szerepel. A termékenység, az őserő, a matéria megszemélyesítője. De emberfej azt jelképezi, hogy az emberi ész uralkodni képes az erők felett. Még sok mást is sejtet, kinek-kinek a képzelete szerint. Mondanivalója nem lezárt, mindig újabb és újabb asszociációkra késztet. Sok mindent mond ez a szobor, de semmit sem külön-külön, hanem mindent együtt. Összetett mondanivalójánál még szokatlanabb az, hogy semmit sem fejez ki teljesen, mindent csak sejtet. Ha ugyanis konkrét asszonyt ábrázolna, akkor már nem jelezhetne sziklát, barlangot stb. Csak a kontúrvonal emlékeztet emberre, de a részletformák nem. Mivel csak sejtésekről szól ez a szobor, szürrealista jellegű alkotásnak tekinthető. A szürrealizmus ugyanis tudat alatti sejtelmek kifejezésére törekvő művészeti irányzat. Az ilyen szobrokban ne tárgyi hasonlóságot keressünk, hanem asszociációkat sugalló hatásokat. Giacometti még tovább ment a testi formák alárendelésében, elvonatkoztatásában. A sajátos szellemi mondanivalók kifejezése érdekében annyira elvékonyította alakjait, szentjeit, hogy szinte csak jelzéssé váltak, jelképpé finomultak.
A kubista stílus jellegzetességeit legszemléletesebben mutatja Archipenko Torzója. Torzójának testformái hengerszerűek. A kubisták az emberi testet is mértani alapformákra, hengerekre, gömbökre, kúpokra vezették vissza. E mértani megfogalmazás szemléletbeli indítéka, hogy a valóság változatlan jegyeit fejezzék ki, a belső összefüggéseket, a törvényszerűt tárják fel. A kubista szobrászok a redukált formákkal sajátos, jelképes mondanivalókat is ki tudtak fejezni. Különösen tanulságos példa e tekintetben Rudolf Belling Az ember című kompozíciója. Két ember birkózik egymással, de egy testből nőnek ki. Mit akart vajon ezzel kifejezni a szobrász? Az ember belső küzdelmét önmagával vagy inkább azt, hogy az életért folytatott harc az embereket is szembeállítja egymással? Egy biztos: a küzdelem, a birkózás keménysége nyilvánul meg e szoborban.
Belling műve sajátos mondanivalójának kifejezésére nem a lágyan hajló, hanem a szögletes formákat alkalmazta. A kemény, szögletes, dinamikus formák ugyanis a csontok törésének, a harc kegyetlenségének képzetét keltik fel a nézőben. A tartalom és forma tehát szerves egységet képez. A német Belling a kubizmusból indult ki, de későbbi műveiben eljutott a teljes absztrakcióig.
Ugyanez jellemzi a román származású, de jórészt Párizsban működő Conetantin Brancusit is kinek két kubista műve látható, az Alvó múzsa és a még jellegzetesebb kompozíciója a Csók. Nem a csók testi valóságát akarta ábrázolni, hanem két ember lelki összetartozását. A végletekig redukált formák a szimbolikus jelentéstartalom kifejezőivé váltak. Az elvonatkoztatott formákkal két ember kőtömbhöz hasonlítható szilárd lelki összetartozására utal, másrészt ősi kultúrákat idéz. Az a felismerés, hogy a formák leegyszerűsítésével a belső eszmei mondanivaló kerül a figyelem előterébe, Brancusit és sok más szobrászt is végül a teljesen absztrakt, nonfiguratív törekvésekig vezette.
Az absztrakt törekvéseknek több válfaja volt, az absztrakció konstruktivista irányának a fő képviselői oroszok voltak. 1919-20 között készíti el Vladimir Tatlin: III. Internacionálé emlékművének modelljét. Az eredeti építménynek nagyobbnak kellett volna lennie az Eiffel toronynál.
Térgeometriai testek, hengerek, tetraéderek, félgömbök, mint kozmosz szimbólumok, egyidejűleg használható helyiségek száma. Acél és vasszerkezet. A 400 méteres toronyépület modellje a legismertebb konstruktivista alkotás.
Magyarországon a két világháború közötti festőnemzedék mellett, a szobrászatban is voltak egyenrangú, hozzájuk hasonló pályán haladó, s velük szellemi rokonságban dolgozó társai. Medgyessy Ferenc e korszakban keletkezett főművei egyebek között a Táncosnő változatok egyik legszebb példánya (1932).
Az egyszerűség, a természetesség, az időtlenség, a kiegyensúlyozottság a kis változaton is jól érvényesül. Az egyiptomi és az archaikus görög szobrászathoz való vonzódása világosan kivehető. A tánc plasztikai megfogalmazása, térbeli előadása, a hullámzó mozgást érzékeltető sziluett kiképzés nem szűnt meg foglalkoztatni mesterünk képzeletét. Táncosnője maradéktalan plasztikai kifejezője a ritmikus mozgásnak, ez a szobor mintegy a tánc szimbólumának tekinthető. Medgyessy figurái érzékletesen mintázottak, akár ruhátlanul, akár felöltözötten ábrázolja őket. A "Táncosnő" telt alakú fiatal nő, aki dús redőzetű, testhez simuló ruhába öltözött. Fejét jobbra hajtja, törzséve félig ugyancsak jobbra fordul, karjait testétől kissé távol tartja, két kezét a szoknyája mögött szál köti össze. Szépen ívelt nyakát gyöngysor díszíti. A szobor körvonala töretlen, folyamatos. Medgyessy művészetében a humoros vagy groteszk témák nagyon szerény helyet foglalnak el, nem jellemzők rá. Ilyen tárgyú műveinek legjobbika ez a Maillol hatását mutató szobor, a Súroló asszony. A posztnagybányai iskola törekvéseivel rokonítható Pátzay Pál szobrászata.
Pátzay elsősorban a monumentális plasztika jeles képviselője. Az éremművészet területéről választott alkotása, Ady-érme azonban a műfaj lényegének megragadására utal. Érdekes módon az érem feliratát a felkiáltásszerűen ható "Ady" szóba sűrítve a hátoldalra helyezi, melyen a költő oly sokat támadott költészetét villámtól megriadó lóval szimbolizálja. A magyar éremművészet gazdag kitűnő ló ábrázolásokban, de még ezek közül is kiemelkedik ez a fölényes rajztudásról, anatómiai ismeretről és plasztikai erőről tanúskodó hátlap. Az előlap a költő fejét ábrázolja bal profilban. "Kenyérszegő" című szobra a mindennapi élet ünnepélyes aktusára emlékeztet. Éltető kenyerünk nemes szimbóluma e mű. A szobor közérthető formáit költői gyengédség hatja át. A rendkívüli rokonszenves nőalak nemes arányai meghitt hangulatot sugallnak. Pátzay Pál bátran vállalja a klasszikus értelemben vett "szépség" szolgálatát. A kenyeret szegő nő sugárzó arccal végzi jelképes teendőjét, liturgikus külsőségek nélkül is szertartássá válik az, amit csinál. A művészettörténeti ősi motívumaira, ikonológiai hagyományaira vezethető vissza ez a téma, ám a szobor mindenképpen a mai kor szobrászának vallomása. A klasszikus hagyományból kiindulva az expresszív formanyelv irányában fejlődött és a háborús években készült, torzító gesztusokkal alakított, roncsolt felületű kisbronzaiban tetőzött Bokros Birman Dezső plasztikai stílusa.
Bokros Birman művészete a két háború között szembenállást jelentett a hivatalos művészet irányzatával, az expresszionizmus egyik leghatásosabb magyar képviselője. A korszak végén mintázta meg a "Rokkant katonát", az embertelenség, az esztelen pusztítás egyik névtelen áldozatát. A rogyadozó térdekkel csoszogó, majdhogynem felbukó veterán jobb kezével botnak használt kardjára támaszkodik. Zubbonyának bal ujja üresen simul felső testéhez. A művész ironikus, kegyetlen ítéletet nyilvánított ki e szánalmat keltő figurával.
A korszak expresszionista törekvéseihez tartozik Mészáros László művészete, amely eredetében, szellemében és esztétikai minőségében a derkovitsi életműhöz hasonlítható. Főműve az 1930-ban készült Tékozló fiú parasztfigurája. A Parasztfiú az egész modern magyar szobrászatnak kiemelkedő alkotása. A szobor egyszerű formái életteljesek. A meztelen felsőtestű, álló fiatal férfi parasztgatyát visel. Mészáros László bátran, ötletesen használta fel a komponálásban ezt a paraszti életforma jelképévé lett ruhadarabot, mely azelőtt gyakran volt a művészetben az álnépieskedés olcsó kelléke. Dráma, szenvedély feszül a nyugodtnak látszó figuráiban.
|
