Az itt következő oldalakon megpróbálom bemutatni 1945-ig a kor irodalmát. Ezt két részre kell bontanom, ami az AVANTGÁRD irodalmát, és a KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT eltelt időszak, azaz az első világháború végétől a második világháború végéig tartó időszak irodalmát jelenti. Elöljáróban a két korszak irodalmáról:

AVANTGÁRD

A francia eredetű szó (avantgárd) eredetileg elővédet, előcsapatot jelent. Mint gyűjtőfogalom ismeretes a világirodalom-történetekben, kivéve talán a német feldolgozásokat, amelyek szerzői az avantgárd megjelölésére szinonimaként használják az expresszionista kifejezést, vagy az orosz munkákat, amelyek az egészet "modernizmus" címszó alatt tárgyalják. Időbeli datálása bizonytalan, ugyanis az egyes irányzatok művészeti áganként, kultúrkörönként, országokként eltérően jelentkeznek. Ráadásul igen sok irányzatról lévén szó, melyek jó része nemcsak egymással egy időben hatott, de keveredett is. Azt mondhatjuk, hogy az avantgárd időben az 1900­as évek elejétől indul és az 1930­as évek közepéig, végéig tart. Kialakulása válságidőszak következménye. Átértékelődött a háború, a globalitás fogalma, a társadalmi változások lehetősége ­ és mindez egy az európai kultúrát megrendítő válsághangulatban jelentkezett. A válsághangulat kihívására két válasz született:

1. a neoklasszicizmusig ívelő posztszimbolizmus, amelynek bevallott célja, hogy a megrendült világ helyébe, annak megtartására és megváltoztatására a formák tisztasága és a hagyományok őrzése a megoldás, tovább kell finomítani, igényességét növelni a l'art pour l'art-tól származó művészetfelfogásnak;

2. az avantgárd mozgalmak, amelynek alkotói egyet akarnak: hangot adni az ösztönös válsághangulatnak, és lázadni az ellen a polgári világ ellen, amely erről nem hajlandó tudomást venni.

Az avantgárd általános jellemzői:

• a csoportos megjelenés (az alkotó egyéniség háttérbe kerül)
• a hangsúlyozott nemzetek fölöttiség
• a mozgalmi jelleg (kiáltványokban, röpiratokban vázolja saját normatív elképzeléseit, és ezekhez akar ragaszkodni)
•  a társadalmi, politikai irányultság erőssége (részben messiánisztikus hit a gyors társadalmi változások lehetőségében, amelyekből részt is vállal, részben kapcsolódás az ezt ígérő szélsőséges társadalmi, politikai csoportokhoz (anarchisták, szélsőbal, szélsőjobb))
  ebből következően agitatív jellegűek az alkotások (tömeghallgatóság, mozgósíthatóság)
• a réginek (kulturális teljesítmény, esztétikai, erkölcsi normarendszer, hagyomány) elutasítása
• megbotránkoztatás és polgárpukkasztás
• a különböző művészeti ágak a művészetek, tudományok eszközeinek, hatásainak egybemosása
• fölrúgja a retorikai, a szövegtani, a poétikai, a stilisztikai, a nyelvtani és a verstani szabályokat
• különleges nyomdai megoldások
• a kollázs technika (eddig összeférhetetlennek hitt fogalmak, dolgok és személyek között kapcsolatot teremteni)
• a montázstechnika (a vágásokkal lerövidíteni a nyelvi-kommunikációs logikai utat)
• a szimultánizmus (az egyidejűséggel megkérdőjelezni az időbeliségen nyugvó linearítást
• szabad asszociációk és komplex költői képek használata

Az avantgárd irányzatok alkotói úgy akartak stílusforradalmat, hogy a megelőzőt is el akarták söpörni. Számukra mindegyik irányzat a régit támogató, azt kifejező, "piacosodott" stílus, amelynek eszköztára elavult, nyelve elsilányult, alkotásaik pedig sematikusak és üresek lettek. A lázadás extrém megoldásai mellett természetesen akadtak hasznosítható újítások is, ám ezek többsége a köztudatban elválaszthatatlanul egybeforrt az irányzatokkal - s mikor a divat elhalványult, mikor megszűntek azok az okok, melyek nemcsak a szerzőket késztették az újra, hanem a közönség igényeit is meghatározták, akkor a újítások többsége is lomtárba került. Felborultak a konvencionális formák, mű nemi szabályok, fölbomlott a mondatszerkezet, kikezdték a nyelvi szabályokat is. Újra akarták gyúrni a nyelvet, újjáteremteni a világot. A merész asszociációkhoz (megsűrűsödtek a grammatikai metaforák) nemcsak a nem nyelvi kifejezőeszközökre számítottak, hanem a látványra is.

KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT

A két háború közti időszak az alkotói szerepet, feladatot és magatartást illetően mást igényelt mint jelenünk. Természetes volt, hogy az író hatása, jelenléte az egyetemes irodalomban egyre erőteljesebb legyen. A két háború közti évek jellegzetesen olyan történelmi korszakot jelentenek, melyben a művész-írói magatartás etikai oldala sokszor nagyobb hangsúlyt kap, mint az esztétikai. A korszakban irodalmi nagyságok éltek és alkottak, így Thomas Mann, Zweig, Remarque, stb. Szovjetunióban, az októberi forradalom után a forradalmi művészet a neoklasszicista szocialista realizmusba csap át. Az otthon maradó művészek közül Majakovszkij, Gorkij és Bulgakov alkot korszakosan. A század első felének amerikai irodalmát képviseli Sinclair, Dreiser, Faulkner, Hemingway, Steinbeck. A két világháború közötti időszak a magyar kultúra izgalmas fejezete. A polgári művészet mellett teret nyer a szocialista művészet is. A 20. századi magyar irodalom meghatározó, korszakot jelentő folyóirata a NYUGAT. (1908. január 1. - 1941. augusztus 1.)

Előzményei a Magyar Géniusz és a Figyelő voltak. A Nyugat első száma a Figyelő „új folyamaként” jelent meg, címlapján Beck Ö. Fülöp Mikes-plakettjével. Címe a tájékozódás irányát, a világirodalmi mértéket jelzi. Főszerkesztője 1929-ig Ignotus volt. 1908-tôl szerkesztette Fenyő Miksa és Osváth Ernő; 1913-tól Ady Endre és Babits Mihály; 1922-tôl Babits, Gellért Oszkár és Osváth; 1929-től Móricz Zsigmond és Babits; 1933-tól Babits és Gellért, később Schöpflin Aladár és Illyés Gyula. 1936. március - 1939. június-augusztus közötti irodalmi és társadalomtudományi folyóirat a SZÉP SZÓ. Felelős szerkesztője Ignotus Pál és József Attila, társszerkesztő Fejtő Ferenc volt. 1938. júliusától, József Attila halála és szerkesztőtársainak emigrációja miatt megszűnéséig Gáspár Zoltán szerkesztette. Szűkebb szerzői körébe Ignotus, Németh Andor, Remenyik Zsigmond, K. Havas Géza és Hatvany Bertalan tartozott. Első évfolyama a Cserépfalvi Kiadónál, a továbbiak a Pantheon Irodalmi Intézet Rt.-nél jelentek meg.

AVANTGÁRD

	A futurista stílus
	Az expresszionista stílus
	Az aktivizmus stílusa
	A dadaista stílus
	A szürrealista stílus
	A konstruktivista stílus
	A katasztrofizmus stílusa

Korkép

Építészet

Festészet

Szobrász