Változás
Csendesedik a táj halkan, Nem keres már új alkalmat. Alkalmat forró hahotára, Napsütéses vacsorára. Új öltönyt vesz fel a préri, Sajnos semmi sem
Kollár Nélia
2026.10.15.
Nincs hozzászólás
Csendesedik a táj halkan, Nem keres már új alkalmat. Alkalmat forró hahotára, Napsütéses vacsorára. Új öltönyt vesz fel a préri, Sajnos semmi sem
Tegnap volt a Szervadományozás napja. Szeretném megosztani egy korábbi, megjelent írásom. Felhők felett a Mennyország ”igaz történet alapján” Várta már a nyugdíjazását, mikor reggelente nem
Szellőrózsa a szélben, Őszi napsütésben, Szirmain a holdfény sárga fénye, Zegzugos, barázdált szépsége. Eső után száradva, Illata szívemet megnyitja. Színes kis virágait bámulva bambulom, Száradó
Elsárgult faleveleket hord az őszi szél. Változik most minden, valami véget ér. Talán az ősz csodája is eltűnik majd veletek? Vagy örökre itt marad
A szörnyeteg Hangosnovellaként meghallgatható: A szörnyeteg Pusztahidas a maros partján nyújtózik. Sűrű, zöldellő erdő öleli körbe. Láthatatlan lenne az országútról, ha a kis fahídon átfutó
Egy víziantilop hevert nem messze a folyótól. Legyek dongtak körülötte. Egykor csillogó szemei üvegesen meredtek a semmibe. Percekkel ezelőtt még egy homotherium lakmározott belőle, aztán
Rengeteg ember nem boldog, Mert várják a tündércsókot. Elvárásaik magasak, Mint Himalája havasa. Add Uram, de most azonnal…. A világ összerogy hamar. Azt
Maradtál Köszönöm, hogy maradtál, mikor a bizalom visszafelé tanult bennem járni s bántásnak öltözött a menekülés… Te maradtál… Mikor a távolság a félelem arcát
Rég bevált módszerem, hogy amikor az élet kezd nagyon hasonlítani egy rosszul sikerült szappanoperára, kilépek a komfortzónámból. Nem óvatosan, lábujjhegyen, hanem ajtóstul. Ha már változás,
Az első hó december huszonkettedike estéjén érkezik. Hatalmas, szikrázó labdacsok hullanak az égből, néhány óra alatt az egész falut beborítják. A lakók eldobják a csomagolópapírt,
Reggel az első utam a postaládához vezet. Amióta elmentél, így van. A gyerekek még alszanak. Nem hallják kerti papucsom csosszanását az elfeketedett térkövön, a lábam
Nézem, ahogy Elza a kertben játszik. A halastó mellé ülteti hercegnőbabáját, kavicssüteménnyel kínálja. Barna haját, ami a nálam töltött év alatt dús és fényes lett,
Vali 1947-ben, háromévesen húzott először balettcipőt. Kicsi volt a lábára, törte, nyomta minden ujját. A tanárnő szoros kontyát és még szorosabb arcvonásait rendezve közölte Vali
Edit Szabó : Halhatatlan üzenet Zenekarban, békés csendes este halkan szólal a hegedű zene, koncert-terem lassan életre kel, szólaljon egy halhatatlan üzenet. Szólamok szárnyalnak oly
Megyek Egy óra kattog a málladozó falon, Mögöttem az út már a semmibe veszett. Az időt ma még hiába faggatom, A holnap már megtette a