Finomhangolás
A testünk egy tökéletes szerkezet. Minden mindennel összefügg, és az egészet a Teremtő így állította össze, hogy jól működjön. Aztán az évek alatt kopnak az
A testünk egy tökéletes szerkezet. Minden mindennel összefügg, és az egészet a Teremtő így állította össze, hogy jól működjön. Aztán az évek alatt kopnak az
Porszemek szállnak. A szűrt fényben csillognak, mint parányi bolygók. Egy titkos univerzum, ahol pókhálókba akadnak az égitestek. Hintáznak, remegnek, megállnak. A gerendáknak régi illata van.
Nyár utolsó napja. Ballagók a napsütésben. Tikkasztó még mindig érzem. A szél már utazókat hozz elém. Megannyi levelet,tarkábnál tarkábbat. Kukorica, nyárfa és
Edit Szabó : Magyar vagyok Magyar ember vagyok, magyarnak születtem, nem kérem senki bocsánatát érette, az édes szüleim magyarnak neveltek, óriási kincsként engem úgy szerettek
Azért jó a természetben sétálgatni, Mert ott senki nem fog téged hibáztatni. Hibáztatni, bántani és megalázni, Nem kell a tetteidet megmagyarázni. Senki nem
Ami a ‘A négy kék alatt és fölött’ c. antológiából kimaradt JANKA CICÁJA Sétál Nagyi Jankával a parkban mit találnak apró cicust borzaskát cicamamát nem
Sötét van. Hűvösen vibrálnak a csillagok. Lassan zuhanni kezdek a mélybe. A távolban falánk kohók ébrednek gyémántot köhögve. A bolygók gyűrűi üllők, amin vén gondolatok
Szeptember elsején nem tudok úgy felébredni, hogy ne gondoljak az iskolába induló gyerekekre. Hiába nem nekem szól már a csengő, hiába nem kell sietnem, névsort
Az ablakokon függönyök, a redőnyök szorosan lehúzva. Az ajtókat bezárták. A közvilágítás egészen hajnalig működik, eltompítva az este fényeit. Csak pár kóbormacska nyújtózik a még
Edit Szabó : Kicsi lányból majd nagy leszek Hú, de régen voltam gyerek, kicsi lány a kiskertekben, Édesanyám öltöztetett, piros szín volt a kedvencem. Sapka,
Szerelemmel szeretve, Önmagamat ébresztve, Érzésekben elveszve, Vágyaktól vezérelve. Így ülök a parton, Magamat a fényben tartom. Színtiszta vízzel egyesülve, Lelkemben átszellemülve, Így írom a holnapot,
Edit Szabó : Sárga rózsa Sárga rózsát a kezembe adtad, mosolyra gyúlt rögtön az ajakam, öleléssel vettem át csokrodat, örömömet tovább viszi holnap ! Barátságod
És most azt csinálunk, amit akarunk Ágota alighogy letette a telefont, hátradőlt és elengedte magát. Fülig érő szájjal mosolyogni kezdett. Határtalanul boldognak érezte magát, mint
A harmadik kutya Milyen édesdeden alszik…Szofi, mint mindig, teste minden porcikáját átjáró meleg mosollyal nézi a kis kutyáját, aki a padlón fekszik, hanyatt fekve, kicsi
A minap, egy szomorkás felhős délelőtt, két eltévedt kicsiny esőcsepp, a mulandóság könnye, lepett meg. Éreztem bársonyát, amint ráhullott kinyújtott kezemre. Rám köszönt, s megérintett a
Séta a holdfényben A parknak közepében, Egy padon üldögélek; A szökőkutat nézem, Bár az idő már hideg. A víz még nem fagyott bele, Ahogy
Életében először végre eljutott a Balatonra! Addig csak a barátaitól, ismerőseitől hallott ódákat zengeni róla, s már régóta tervezte, hogy maga is megnézi
Egyetlen hang, kérlek, csak ennyit adj meg nékem uram. Ennyit csak s ígérem, emberré kovácsolom magam. Mert ma már itt e vad, olykor kietlen földi