Mindenkinek jár
A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt
A sátán kutyája a sarokban gubbasztott. Semmihez sem volt kedve. A steaket már rég megette (angolosan, természetesen), a tálnyi friss forrásvíz még a lábai előtt
Az ország leghíresebb nyomozója halálos beteg. Legalábbis ezt olvastam a hírekben. Gondoltam eljött az én időm, most vagy soha (szó szerint), interjút kérek tőle. Két
Éjszaka volt mikor megláttam a napvilágot. 103 testvéremmel együtt egy kék kerti hordó volt a bölcsőnk, benne kellemesen állott esővíz. Anyámat nem ismertem, apám létezését
Kivételes családba születtem. 2257-et írunk, május van, de mintha a régi mondák szerinti január lenne. Megbolondult a világ, a globális felmelegedés átcsapott jégkorszakká, de ez
Kinek-hogy. Azt mondták, legyen tacskód. Azt mondták, jó buli lesz. Hát, karácsonykor ráncba szeded magad, fellépsz a drága internetre, és 3-4 óra után kiválasztod azt
– Hogy a macska rúgja meg! Hogy a varjú eszegesse ki a máját? Hogy a rézfa…. Ilyen és egyéb gondolatok cikáztam a fejemben, mikor
Egy napsütötte szobában ültem, kifogástalanul felöltözve, szemben velem egy neves irodalmi lap mindent is tudni akaró firkásza jegyzetelt. – Szóval ön Örkény egyik
A vonat simán siklott az angliai tájon. Legelők, fák, kisebb falvak, falak, unalom, unalom, unalom… Én Londont akarom! Csak és kizárólag Londont! A fényűzést, az
Bennem él egy kisvilág: a nagynak idealista, vagy fénytelen, torz tükörképe. Élő színpad ez, mely saját tervek alapján működik, s bár nem látom, hallom, ahogy
A boszorkány, aki tündér akart lenni 1. A kis boszorka, Boróka, szobája ablakán bámult kifelé az erdőbe. Ez a szoba a kunyhójuk padlásán volt és
Bárban Minden alkalommal, amikor belépek a bárba, a problémáim, és az összes olyan gondolat, ami éjszakánként is képes ébren tartani, napközben pedig lehetetlenné teszi
A pad a tóparton A városi tópart délutáni fénye mindig aranyszínűre festette a vizet. Lilla gyakran járt ide tanulni, mert a hullámok halk csobogása
Füstszínű szunnyadással ketyegnek a percek. Színes álmok gördülnek a homloklebenyre feszített vászonlepedőn. Hajnali harmatot csal homlokomra a felidézés. Nem maradt más, csak az emóció. 1
Egy el nem múló érzés Ha szeretők lennénk, Elég lenne egyetlen ölelés, Hogy ne érezzük többé üresnek magunkat? Vagy lehet, hogy ezt a magányt
próbálom megérteni: mit jelenthetsz nekem potenciálod levegőt ad, mi történik velem? poétikus gondolataim sorra nyelem pocsékolni rímeket rád – elment az eszem? pimaszságod szándékos, nem