részlet. Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam
CICUSKÁMHOZ ( munkaváltozat ) Ezüstszürke bársony bundád fogta meg először szívem hatalmas két gombszemedbe később engedtél csak néznem azt hiszem hogy megsejtetted nem döntöttem még
Amikor már csak Isten tart Nem azért nehéz, mert Isten elhagyott, hanem mert így tanít meg arra, hogy akkor is tovább menjek, amikor már csak
Kanizsa belvárosában járok. Üresek az úton a sávok: a hangos autók távol, nincs semmi az utca zajából. A madárcsicsergést hallgatom. Gyorsan elteszem a mobilom. Hívogat
Az est és éjszaka fényei Sok estén a Vénusz a Hold mellett büszkén megpihen. Az esti fényeket most csodáld meg a
A tornyok örök üzenete Egy templom tornyában óra s harang a négy égtájhoz büszkén odafordul. Reggel keletnek kondul. Délnek hős győzelmet zendít.
Magyarnak lenni A magyar ember a magyar hazát szívében őrzi. Ez a te egyetlen drága hazád! Szép Magyarország. Csak egy hű
Tavasz van. Könnyű, virágillatú szellő fújdogál, ilyenkor könnyebb az emberek szíve és lépte is, de nekem mindkettő egyre nehezebb lesz, ahogy közeledem a pékséghez.Próbálgatom a
Azon gondolkodtam, Ha meghaltam volna, Isten megmutatta volna, Mi várt volna rám, Milyen a földi mennyország? Azon gondolkodtam, Ha meghaltam volna, Te megmutattad volna,
Kémények füstje lassan száll az égre, A háztetőkön dér ül, csillogva, szépen. Hópehely táncol a lámpafénye alatt, Mint apró titok, mit az ég szórogat.
A tél kapujában hóesés várat magára, Szárnyaló reménnyel vágyakozom utánad, Hevesen dobogó szívem adja ütemét, A Como-i tó partján szeretni akarlak én. Kinn még
Alföldi tél, de csodás… Szívemhez nőtt e fagyos látomás. A hó alatt is él a puszta lelke, Minden nesz és árnyék mesél benne.
Fűzfák hajolnak a szélnek alázva, Dér ül az ágon, mint gyöngyök varázsa. A hóesés táncol, puha, fehér fátyol, Napfény csillan rajta, aranyszínű mámor. Ürgék
Ez a reggel is úgy kezdődött, mint a többi. Komótosan. Előző este beállította a vekkert fél hatra, bár tudta, sokkal hamarabb felébred magától is. Szerette
Tulipánok, gyöngyikék és nárciszok illata árasztotta el a varázslatos tölgyerdő minden kis szegletét. Színeik élettel töltötték meg az addig egyhangú tájat. A Nap újult erővel
Lesöpört gondolatok, felkapaszkodnak újra. Elvetett tervek sokszor nem lesznek hasznosulva. Összegyűrődnek a jobb napok, kisebbek lesznek. Van amelyik tovább él, vannak, melyek elvesznek.
Valamikor, nem is olyan régen, egyszer, nem is akkor, hanem lehet tegnap, vagy inkább ma, talán holnap…bandukoltam az égi fellegek könyvtárába és összefutottam a mi
Ülök a fehérlő Ülök a fehérlő papír tenger felett. Hullámaikon megannyi írott sor és bekezdés. Mint magányos hajós úgy bolyongok e kavargó káoszban.
