User banner image
User avatar
  • B. Moravetz Edith

Írások

Emlékeink nyomában…

Csupán egy gondolat, mely ébredéskor párnámon ott ragadt: hová tűnt a tegnap? Csak néhány óra, s egy éj alatt emlékké vált. Ujjaim hegyével tapogatok, keresem,...

A CSEND FOGSÁGÁBAN

Nem! Nem tettem némasági fogadalmat… csupán csak nézem ágyammal szemben a falat… Ha szólnék lehet, összedőlne a végtelen körülöttem… Szarkák cserregnek… szanaszét tépik a csend...

AZ IDŐ FOGSÁGÁBAN

Varjak károgása mély alvásból riaszt, csak fecskék csivitje, mely nyújt némi vigaszt. Egy kacér fuvallat testemet simítja, éjszakai álmot pillámról csókolja. Horizonton a Nap sugárzóan...

KÉRDÉSEK ÉS KÉRÉSEK (Hadakozás egy fantommal)

Halld meg ismeretlen! Arcod nem vállalod? Maszk mögé bujtatod, rendőrért kiáltasz, függöny mögé bújva, mindez semmi ahhoz, hogy éj leple alatt ártatlan kis fának vízét...

SZAVAK, SZAVAK, SZAVAK…

SZAVAK Szavak, szavak, szavak, szavak… fejemben körbe táncolnak, súgnak-búgnak- duruzsolnak, mint kamaszok csak vihognak. Úgy érzem, engem gúnyolnak: „Ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha-ha!” Csivitelnek, dudorásznak, hadonásznak, szárnyra kapnak, tollam...

ANYÁK NAPI GONDOLATOK

Egy dédike naplójából Mikor mozdulását szív alatt éreztem, mássá vált a világ azon mód köröttem. Éremmé vált a Hold, fenn a sötét égen, gyémántként ragyogott...

MEGLELTED?!

„Mert a gondolatoknak hatalmuk, erejük van.” Na és a szónak? Simogató? Csattanó? Kimondva, kimondatlan súlyos, vagy súlytalan, mint búvó patakok rejtőzve, völgyben felbukkanó – titkokat...

Villamoson Költészet Napján (Ajándék)

Villamoson Költészet Napján (Ajándék) 1097. Költészet Napján kanosszát járva, rátaláltam József Attilára! „Tedd a kezed homlokomra, mintha kezed kezem volna.” Rám tekintett, lettem kegyelt, megérintett,...

HÚSVÉTI IMÁDSÁG

Imádságom száll az égbe közvetlen Jézus elébe. Egymásba kulcsolom kezem, könyörgök hozzád Istenem: bocsássad meg bűneinket, gyógyítsad a sebeinket! Lám mily gyarló is az ember,...

Csak lásd meg a szépet

Borongós nappalok, ha ránk nehezedtek, éreztük magunkat árván, elveszettnek. Ám lenge szoknyában bódító illattal, mosolyt varázsolva belibbent a tavasz. Ölelte langy szellő, közeledtek felém, –...
Megosztás
Megosztás
46