-
Buglyó Juliánna
Írások
Az út mentén
Lombos fák övezte úton járok, velem tart egy elhúzódó árok. Szerte színes vadvirágok, bokrok, elmélázva, döcögve haladok. A talpam alatt reccsenést hallok, ijedten, hirtelen...
Hattyúk a tavon
Hamuszürke, borongós hideg tél lett, köd köti össze a dara szemcséket. A zúzmara feszíti az faágakat, akkora teher, hogy itt-ott leszakadt. Nem csillog most...
Tél leánya
A jég varázslata ül a tájra, nincs hó, mindenütt merevség. Így bújt a szívembe is a keménység, mitől e tél próbára tevő érzés. Kietlen,...
A tánc mámorában
A zenekar alig hogy halkan hangol, a szív a ritmusába belekarol. A keringése hirtelen felgyorsul. Belebizsereg a láb, szinte mozdul. Két szempár pontosan egymásra...
Víz szeretnék lenni…
Lennék víz a kéklő tengerben, örömet adnék nyaralóknak, az állatoknak élőhelyet, hogy érezzenek csábítónak. Lennék víz tele poharadban, hogy szomjadat azonnal oltsam, kiszáradt, halovány...
Hol késik már a tavasz?
A talajt betakarja még a hó, sebesen siklik rajta a szánkó. Titkát rejti, semmi sem látható, nem hangzott el a bűvös varázsszó. Tavasztündér is...
Emlékezzünk…
Emlékezzünk a régi, eleven múltra! Nyoma, még most is kihat az utódokra, hetvenöt éve, hogy elvitték őket, hazát és családot nélkülözőket. Emlékezzünk a fájó,...