Kedves Erzsébet,

Köszönöm megtisztelő sorait.
Mélységesen megérintett, amit írt. Nehéz szavakat találni arra, amikor az ember megtudja, hogy egy verse nemcsak eljutott valakihez, hanem meg is érintette.
Az „Izzón” számomra is egyfajta tükör volt — a múlt, a szeretet és az elengedés határán született.
Ha az írásom az Ön lelkében is visszhangra talált, akkor talán nem volt hiába ez a fájdalmas, de őszinte út.

Kívánom, hogy mindketten megtaláljuk azt a fényt, amely egyszer már megérintette a szívünket.

Üdvözlettel és hálával:
Oczeanus – Olivér