Írások
Szavakba szőtt idő
Illegető méh potroha int, s édes szava nyárnak napsugarát nyújtja feléd bodzatányéron. Nevető fény szántja a szép eget és vele itt van a holnap....
Szilveszter
Vidám ünnep Szilveszter Készülődünk ezerrel Az Óéven korona Rotyog már a kocsonya Virsliért sorba állunk Nehéz a választásunk A juhbeles roppanós Műbélben meg porhanyós Bécsi...
Kinevető poszt
Levendulaméz és borecet csókjától fűszeres életünket befőttekbe töltöm, az élet sója édesíti így a kamrám polcait – vagy nem, de jól hangzik a körmondatokba csomagolt,...
Sáros életem
Rajtam maradt valami átok, ringat az álmatlan éjszaka ébreszt az álmos reggel lucskos életem, sáros életem, hol hagytam el, és hol találom? Elszakadt blúzok, kopott...
Kanizsai Dorottya (a mohácsi vész évfordulójára)
A léptére megdobban a föld szíve, Sötét szemének nézése lágy ölén nap ragyog. A szikrázó jövőn égve. Múló időnek zöld léptei jöttén az Osl nemzettség...
Büntetlenül
A hősi mítoszokba csomagolt senkiháziak mohó önkénye – büntetlenség tudattal – a korlátlan rablás, az elfajult erkölcs útjain részegülve „az ember úgy elaljasult” (Az utolsó...
Ültess fát! – Regélő
Facsemetét ültettem Hej, regö rejtem A jövőt megmentettem Rege, rege rejtem Legalábbis azt hittem Hej, regö rejtem Tartsatok meg hitemben Rege, rege rejtem Facsemete megered...