-
Gani Zsuzsa
Írások
Az a múltkor látott kislány
Az a múltkor látott kislány, hova igyekezett? Még a felleg is csillámot szórt lába elibe. Fagy festett rózsát orcájára, mosolyt ajkára, sőt csókot lehelt hófehér...
Ott állt a hófedte réten
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye, sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben. Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá, nappal újrakezdte, amit tegnap...
Téli haiku
Szundikál a fagy. Csillanó csönd áramlik. Puszta a világ. Nagy pelyhekben hull. Szelíd, tiszta, hófehér, Selymes hólepel. Pilinkél a hó. Mély álmában muzsikál....
Nézd, még ott áll
Nézd, még ott áll az a fa!- még az ősöm ültette, mikor dedjét szülte. Dús árnyékában megpihentünk, óvtuk, és mindenki nagyra becsülte. Már aggastyán,...
Hó a Mátra tetején
Itt állok a Mátra ormán, előttem hever a világ… Mint égen végtelen csillag, földön annyi a hócsillám. Ó, hogy lestem-vártam jöttét, szívem, lelkem is...
Egy januári nap
Ejnye te Tél, mondd, miért csak most jössz, hiszen, időtlen idők óta hívogatlak! Sóvár szememmel kérve kérlellek, mi több, fülemüle hangommal csalogatlak. Csak a...
Jó, éjszakát!
A háttérben halk zene szólt, talán Mozart, Bartók, Liszt, vagy Kodály lehetett, nem is tudom, de kétségkívül megérintett. Lehet, hogy azért, mert ma különösen sokat...
A hétpettyes katica és a nyári zápor
Volt egyszer egy csodálatos, napsütötte mező, ahol bodzabokrok, tiritarka virágok nyiladoztak, illatoztak, s a világ elé tárták szépségüket. Itt élt hétpettyes katica is, az aprócska,...
Zamatos június
De zamatos ez a június, sugarat szór, tündököl fénye, forrón csókolgatja bőrömet, légben sistereg egész lénye. Sóhajtva tárom felé karom, számomra édes lélekbalzsam, illata tüdőmet...