Köszöntelek, kedves Olvasó!

Hiszem, hogy minden sorban ott dobban egy darab az emberből – néha mosolyban, néha könnyben. Az írás számomra párbeszéd: magammal, a világgal és azokkal, akik olvasnak. A vers útitárs a csendben, kérdés egy válasz előtt, néha maga a válasz is. Nem tökéletességet keresek, hanem őszinte pillanatokat – ahol fény és árnyék egyszerre van jelen. Hogy miért írok? Néha én sem tudom. Van, hogy a szavak egyszerűen utat törnek maguknak. Hol fájdalom, hol gyengédség, néha humor – akár abszurd formában. Nemcsak versek születnek: haikuk, novellák, rövid prózák is. Talán így próbálom megérteni a világot – és önmagamat is. Ha valaki magára ismer egy sorban, vagy elvisz belőle egy gondolatot, már megérte leírni.