Feldühödött bikaként   Feldühödött bikaként ködöt fúj a táj; lassan homályba tűnik minden, ami fájt.   Szívem, mint torz háztömb – csak sejlik már; ablakai...

A szirt szélén állva, Az utolsó lépésre várva. Egymás kezét fogva, Tekintetünk, egybe forrva.   Bizalommal telve lépek egyet, S te követsz, fogva engem. Látom...