-
Horváth Edina Anna
Írások
Hangtalanul lépked
Átható a csend körülöttünk, mintha az ég is visszafogna minden hangot, a fák nem susognak, a madár is csak hallgat, a fuvallat is elbújik az...
Szerettelek
Nem őt választottam. Kitől megdobbant a szívem, ha csak nézett szép szemével, és én elhittem hirtelen, hogy van az a fajta szerelem, amit mások nem...
Őrizlek téged Edina
Már nem fütyülök az ablakod alatt, a könnyed csak hull, folyik, mint a patak. Nem ülök többé melletted a padban, de veled vagyok minden gondolatban....
Csillaglények
Fenn, ahol az éj nem alszik, s a fény csak emlékekben rezdül, ott járnak ők – a eltávozottak, csillagporban, csendbe öltözötten. Nem szóval intenek, nem...
Lesz, aki felemel
Hol nem ragyog a fény, néha nehéz látni, ha fagy lepi a reményt s a szíved fázik. . A világ sokszor komor, és hideg a...
Szüleim nélkül
A szép emlékük velem maradt, bár a lelkem széjjelszakadt. Van bennem még fájdalom bőven, ki fontos volt, elvették tőlem. Csendes ürességet érzek, s lelkem mélyén...
Gólya-szerelem
Feltekintek, s ahogy nézem, száll egy gólya épp az égen. igyekszik most a párjához, a nádas parti nyárfához. Fészket raknak, ott is élnek, az ágakat...
Aurora -nekem a fény
Ott, hol szavakból hidak épülnek, s a csend mögött történet lesz végül, versek kelnek életre, és mesék, elvághatatlan ez a kötelék. Kezeim nyomán új világ...