User banner image
User avatar
  • Kollár Nélia

Írások

Miért írok?

Azt, hogy miért kezdtem el írni, azt rengetegszer papírra vetettem. Azt, hogy miért ragadtam bele ebbe a szokássá vált időtöltésbe, az pedig a közel 10...

Az utolsó szál

Az eső csendesen kopogott az üres utcán. Egy nő lassan sétált egy piros lufival a kezében. Nem engedte el, azt hitte, ha elszáll, vele együtt...

A küszöbön állva

Tavalyi év augusztusában fenekestől fordult fel az életem. Szétnyílt a lábam alatt a talaj, és elnyelt a Tartarosz. Magába szippantott, én pedig hagytam. Napokon keresztül...

Mindenki a sarat tapossa

Minden embernek, aki a Földön él, minden nap meg kell küzdenie valamiért. Megélhetésért, az igazáért, a családjáért, a boldogságáért. Kérdés, hogy ezt hogyan tesszük. Méltósággal,...

Édes én!

Azért írok most Neked, mert rengeteget gondolok rád! Annyi gondolat cikázik a fejemben. Tudom, hogy te még csak gyermek vagy, de szeretném, ha egy-két dologról...

Könyvszárnyak

Amikor kinyitok egy könyvet, a világ egy pillanatra elcsendesedik körülöttem. A betűk lassan életre kelnek, mint apró fények a sötétben, és én követem őket, mintha...

Szerelem

A szerelem nem pusztán mindent elsöprő vágy és nász. Minél több a szenvedés, annál nagyobb a szerelem. A szenvedés csak megerősíti, felfokozza, örökké teszi. Leszek...

A kamra csendje

A nagymamám kamrája mindig hűvös volt, még nyáron is. Ahogy beléptünk, az illatok előbb értek oda, mint mi: lecsó, lekvár, befőtt. Mindennek megvolt a helye...

A kanyar

A legnehezebb dolog elindulni az úton. Ami mögötted van, annak ott is a helye. Ami előtted van, azt uralhatod. A kanyar pedig a legszebb dolog....

A könyv

Régen a könyv ajtó volt. Kinyitottam, és beléptem mások életébe: hősök bátorságába, távoli tájak csendjébe, kitalált sorsok biztonságába. Amíg olvastam, nem kellett válaszolnom a világ...
Megosztás
Megosztás
54