Minden embernek, aki a Földön él, minden nap meg kell küzdenie valamiért. Megélhetésért, az igazáért, a családjáért, a boldogságáért.
Kérdés, hogy ezt hogyan tesszük. Méltósággal, emelt fővel, másokon áttaposva vagy sehogy. Belenyugszunk, elfogadjuk, ami minket ér, vagy az utolsó csepp vérünkig küzdünk?
Engem az élet megtanított méltósággal, csendben küzdeni. Elfogadni, amit elvett, küzdeni azért, amim van, vagy amit szeretnék.
Egy nappal fordult meg a világ velem, vagy mondhatnám, kifordult a lábam alól a talaj.
Padlóra küldött az élet. Lassú, megfontolt lépésekkel elkezdtem feltápászkodni onnan. Felálltam és leporoltam magam, majd körbenéztem. És megláttam a világot, ami körülöttem van. Érdekes jelenség a világ. Most látom csak a pofon után. Embereket látok rohanni. Mindenhová rohannak. Csak azt felejtik el, hogy az élet múlandó. Belesüppednek a rohanásba, és elmúlik az élet. Embereket látok mosolytalan arccal, idegesen, ordítva, csapkodva. Emberek! Ennek mi értelme? Mi értelme így élni az életet? Ennyire szörnyű az élet? Ha tudunk ordítani és gyűlölködni, miért nem tudunk örülni? Erre a kérdésre mindig megkapom a kérdést! Minek kellene örülni?
Örülj, hogy felkeltél, örülj, hogy nem egyedül keltél, örülj, hogy minden nap vár egy feladat vagy akár több is. Örülj, hogy süt a nap, vagy ha szakad az eső. Örülj, hogy van munkahelyed. Örülni bárminek lehet, csak vedd észre.
A boldogság titka az, hogy észre tudjuk venni, mi az életben fellelhető öröm. Ha nem találsz benne semmi örömtelit, akkor megadtad magad az életnek, és valamit nagyon rosszul csinálsz. Mindenki tud elégedetlenkedni, ez a képesség megadatott mindenkinek, de vajon, ha lefekszel aludni, örömmel gondolsz vissza erre? Ugye, hogy nem.
Mióta bennem összeomlott a világ, és újra fel kellett építenem, azóta minden napban próbálom felfedezni a jót. A jót és tanulságosat. Mióta így élem a mindennapjaim, kívülről szemlélem az embereket. Szomorúsággal tölt el, hogy mennyi boldogtalan, feszült ember vesz körül. És hirtelen hálás leszek, hogy már nem tartozom közéjük.
Én küzdök és bízva bízom, égre emelt szemmel és hálával. Hisz az élet szép, csak meg kell találnunk, mi benne a szép. Ez az élet titka!
Author: Kollár Nélia
1988.04.17-én születtem e világra. Iskoláimat rendre jó eredménnyel végeztem. 2006-2010. Tanítóképző Főiskolára jártam, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert itt már kifejezésre juttattam alkotás iránti vágyamat és rengeteget festettem. 2010-2018. között Vácott egy helyi általános iskolában tanítottam, ahol megélhettem a gyerekekkel foglalkozás örömét, továbbá a művészet iránti szeretetem. 2018.-tól Garay Művészeti stúdióban rajzot és festészetet oktattam Garay Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművésszel. 2025. októberétől költészettel és írással foglalkozom. Édesapám sajnálatos halála indította el bennem a rímek faragását, amit azóta is szeretettel művelek. Már több száz alkotást tudhatok magaménak. Elért eredményeim: 1. 2025. november: Művész. Ma Magazin: Lélekharang 2025. vers megzenésítést nyertem Hiányod című versemmel 2. 2025. novemberében csatlakoztam a Múzsák Könyvtára Szépirodalmi csoporthoz. 3. 2025. december: Múzsák Könyvtára Antológiai megjelenés 4. 2025 december 10. Post Mortem: Élet a Halál után című saját könyvem megjelent magán kiadásban. 5. 2025. december: Karácsonyi Szívhangok Antológiai megjelenés 6. 2025 december: Művész.Ma Magazin Karácsonyi Kincsek Antológia II. helyezés 7. 2026. január: Múzsák Könyvtára moderátori kinevezés 8. 2026 február: Két Valentin-napi Antológiai megjelenés 9. 2026. május: Anyák napi Antológiai megjelenés a Művész.Ma Magazinnál. 10. 2026. Strófa Kiadó Antológiai megjelenés 11. 2026. Ősze Pegazus Kiadó Antológiai megjelenés Szépirodalmi inspirálódáshoz szívesen olvasom: Ady Endre, Radnóti Miklós, Tóth...
