Tavalyi év augusztusában fenekestől fordult fel az életem. Szétnyílt a lábam alatt a talaj, és elnyelt a Tartarosz. Magába szippantott, én pedig hagytam.
Napokon keresztül hevertem magzatpózban, némán, magamba feledkezve. Elhagytam magam és a világom. Mit is tehettem volna? Egy szempillantás alatt vált semmissé és üressé az életem. Milyen módon lehet másképpen kezelni a hiányt? A hirtelen keletkezett hiány és a bennszakadt szavak bekebeleztek. Módot kellett találnom arra, hogy kimondjam, amit nem lehet, mert a fül eltávozott…
Megragadtam az első füzetet, ami a kezembe akadt, és írni kezdtem. Szavakat, sorokat, majd a sorokat oldalak követtek. Levelek születtek egy felszületett élethez.
Jólesett kiírni magamból a bennragadt szavakat, amiket nem mondhattam már el. Kínozta lelkem a bűntudat, a szeretet nem kellő kifejezéséért, egy élet elmúlásáért.
Kínzó a tudat, hogy vannak események, amiken bárhogyan is szeretném, képtelen vagyok változtatni.
Leveleket írtam minden éjjel a hiányzó személyhez. A levelek átváltoztak. Megszületett az első vers, majd azt követte rengeteg vers. Csak úgy ontottam magamból az értékeket. Még mindig a kis füzetemben. Megírtam vagy húsz verset is, mikor a szeretett személlyel álmodtam. Álmomban kértem, vegyen magához, mert nem bírom tovább nélküle, mire ő azt mondta: „Neked még dolgod van! Figyeld a jeleket, amiket küldök!” Egy hirtelen mozdulattal visszataszított a szomorú valóságba. Másnap felcsaptam a laptopom, hogy picit szörföljek a világhálón. Ráakadtam egy hirdetésre, miszerint: „Irodalmi pályázat a megemlékezésről. …”
Rögtön eszembe jutott a temérdek vers a kis szamárfüles füzetemben. És jött a gondolat… Miért ne… Veszíteni nem veszíthetek, maximum nem történik semmi.
Ott álltam egy ismeretlen, félig nyitott ajtó előtt. Belépjek, vagy nem vagyok elég bátor? Azt rólam tudni kell, hogy soha nem léptem át a határaimat, inkább kihátráltam. Ekkor eszembe jutott a szeretett személy intelme: „Figyeld a jeleket…”, és a jelek ott voltak az orrom előtt.
Jött a fordulópont, mert életemben először átléptem az ajtón, és nem kihátráltam.
Hatalmas sikere volt a határátlépésemnek. És ebben a pillanatban születtem újjá. Ugródeszka volt a pályázati siker, és megalakultam, újjászülettem, feltámadtam hamvaimból, mint a főnix. Megteremtődött az új életutam, amit nagyon szívesen járok.
Köszönöm az intelmet, köszönöm az életet, és hogy minden nap valaminek örülhetek!
Author: Kollár Nélia
1988.04.17-én születtem e világra. Iskoláimat rendre jó eredménnyel végeztem. 2006-2010. Tanítóképző Főiskolára jártam, amit azért tartok fontosnak megemlíteni, mert itt már kifejezésre juttattam alkotás iránti vágyamat és rengeteget festettem. 2010-2018. között Vácott egy helyi általános iskolában tanítottam, ahol megélhettem a gyerekekkel foglalkozás örömét, továbbá a művészet iránti szeretetem. 2018.-tól Garay Művészeti stúdióban rajzot és festészetet oktattam Garay Nagy Norbert Prima Primissima díjas festőművésszel. 2025. októberétől költészettel és írással foglalkozom. Édesapám sajnálatos halála indította el bennem a rímek faragását, amit azóta is szeretettel művelek. Már több száz alkotást tudhatok magaménak. Elért eredményeim: 1. 2025. november: Művész. Ma Magazin: Lélekharang 2025. vers megzenésítést nyertem Hiányod című versemmel 2. 2025. novemberében csatlakoztam a Múzsák Könyvtára Szépirodalmi csoporthoz. 3. 2025. december: Múzsák Könyvtára Antológiai megjelenés 4. 2025 december 10. Post Mortem: Élet a Halál után című saját könyvem megjelent magán kiadásban. 5. 2025. december: Karácsonyi Szívhangok Antológiai megjelenés 6. 2025 december: Művész.Ma Magazin Karácsonyi Kincsek Antológia II. helyezés 7. 2026. január: Múzsák Könyvtára moderátori kinevezés 8. 2026 február: Két Valentin-napi Antológiai megjelenés 9. 2026. május: Anyák napi Antológiai megjelenés a Művész.Ma Magazinnál. 10. 2026. Strófa Kiadó Antológiai megjelenés 11. 2026. Ősze Pegazus Kiadó Antológiai megjelenés Szépirodalmi inspirálódáshoz szívesen olvasom: Ady Endre, Radnóti Miklós, Tóth...
