A semmiből jön, a semmibe tart bozót közt bolyong, útja céltalan. Olykor elvakít, máskor elvakul, az árnyékból felvillan váratlanul. Nappal igéz, éjjel kísért, az íriszen...

Egy vagyok veled természet, érzem minden lényed: a kerti madár szívverését, a közeli folyó vízesését. Hallom a kortárs gondolatát érzem, ahogy elménk egyszerre jár. Látok...

Boldogabb napokat keresve bolyongok az úttalan semmibe. Kapaszkodom ingatag lábakon, Botom törik lépten-nyomon. Eső áztat, vihar ver, Kórság kínoz horgas tüskével. Lelkem kétség sava marja,...

Vad lépcsőkön vezet az út, testem porrá zúzza kemény szirt. mégis teljes erőből vetem magam az örvénybe, míg a víz törvénye partra visz. Tanúim kopott...

Holdárnyék Ezüstben fürdik a táj, puha árnyékok járják a félhomályt, kéz a kézben, ingadozva, az édesen illatos kertben, nyugodt vízparti fövenyen megpihenve, elhagyott buja menedékben....