-
L. M. Linda
Írások
A RÓZSA ÁRNYÉKÁBAN
Könnyű szellő lengedezik a nappali fényárban, Nyíló rózsák illata árad szét Messze az álmos tájban. Illatuk bódító, színük hódító, Szépségük királynőkkel vetekszik, Álmodozásra csábít...
Fekete rigó
L.M. Linda FEKETE RIGÓ Dalra ébredtem. Még szinte sötét van, de te már fenn vagy, s talán harmincadjára ismétled ugyanazt a dalt. Unalmas is...
Csak a miénk
Miénk a fény, a lüktető létezés, az ösztönös küldetés. Miénk a tisztaság, bűntelen igazság, szűzi ékesség. Miénk a hang, halkan suttogó törékeny szavak....
Kertem bölcs asszonya
Hosszú álomból ébredt az ezerkarú óriás. Ébresztője meleg napfény, s belső órája, mely rendszeresen jelzi, ha itt az idő a változásra. Megint újrakezdődik minden,...
A tél csókja
Már érzed, hogy közelít, időnként felborzolja hajad, reggelente lopva megcsíp, s ellenőrzi egyensúlyodat. Ölelése egyre bátrabb, mégis kabátban fogadod. Bája elkápráztat az úttalan utakon....
Nyári emlék
Emlékeztél rám. Régóta nem találkoztunk, üzenetet se váltottunk – legfeljebb gondolatban. Ha eljutott hozzád ez a láthatatlan sms, s ha értettem félre én sem a...
Üres napló
Zabolátlan gondolatok cikáznak a megfoghatatlan mondatkáoszban. Mire értelmet nyerne, hogy leírjam, ezer másik bevillan. Csak ülök egy halom üres lap felett, arany vaknyomásos, bőrkötéses borítójáért...
Cseppek ereje
Szomjamat oltja, a folyót duzzasztja, bekúszik a legszűkebb labirintusba Ha lecsöppen utat lel magának, Áztatja bőröm s ruhámat. Tisztítja lelkem, mossa arcom, végigfut hegyeken-völgyeken, néha...