Mici cica a mi cicánk. Ragaszkodik mihozzánk. Hogyha hívom, elszalad, megbújik az ágy alatt. Ott dorombol, miákol, láthatóan hiányol. Most sem lelem, hol lehet? Hívom,...

Óbuda – megannyi eltaposott léptem nyoma flaszterén elszórtan hever. Fakuló emlékek territóriuma, melyen múltbéli emlékjelek, mint szagló állati mirigyek, idézik múltamat. Rég eljárt útjaim megfakult...

Modernre kopott óbudai flaszteren, hol azt hinnéd semmi sem terem, mégis, jártomban-keltemben egyszer, vadszilvafa virágának fehérlő szirma hullt lábam elé. Majd édesbús illata kanyarult felém...

Már halálszagú a hajnal, amint bebukik a nyárról nyitva felejtett ablakon. Avar, gyanta és tán némi koszorú is, no meg párától fojtott büdös virág illata....