-
Sáfrány János
Írások
Izzó parazsak
Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal. Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,...
Acél sínek
Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet. A jó jövő megcsillan...
Gondolatok
Lesöpört gondolatok, felkapaszkodnak újra. Elvetett tervek sokszor nem lesznek hasznosulva. Összegyűrődnek a jobb napok, kisebbek lesznek. Van amelyik tovább él, vannak, melyek elvesznek. ...
Vérvörös az égalja
Vérvörös az égalja, vad szelek hada támad. Felforgatják otthonod, vagy nagy családi házad. Kettétörik, kidöntik, a gyenge, öreg fákat. Letörnek még combvastag, vagy még...
Virágok rejtőznek
Virágok rejtőznek, apró kis virágok, kristályok fejlődnek, ha nem akarnátok. Szivárvány színekkel is felvérteződnek színes kavalkáddá egészben képződnek A jégkristályok nagyja helyet követel, nagy...
Ha napba nézel
Ha napba nézel és elveszted a látást, örök sötétségként tör rád a valóság. Bár szabálytalanul gyulladnak fel fények, nem világítják meg hátul az egészet. Körvonalazódnak...
Egyszer legördül
Egyszer legördül a függöny, egyszer véget ér a játék. Közönség tapsol, vastapsol, hogy továbbra, újra játssz még. Egyszer önmagad adhatod, nincs már szereposztás, szerep,...
Szellő nem ad szárnyakat
A szellő nem ad szárnyakat néked, csapkodhatsz kezeddel szakadatlan. A szellő nem ad vágyakat végleg, tobzódhatsz magadban unalomban. Az orkán még reptetni is képes,...
Szellő nem ad szárnyakat
A szellő nem ad szárnyakat néked, csapkodhatsz kezeddel szakadatlan. A szellő nem ad vágyakat végleg, tobzódhatsz magadban unalomban. Az orkán még reptetni is képes,...
Dalok szólnak
Dalok szólnak, szomorúak, szépek, szólnak a máról, tegnap viharáról, elő tűnnek a tragikus képek, el nem álló záporról, a lezúduló árról, az emberek sikolyáról. ...