-
Sáfrány János
Írások
Tátongó űrben
Tátongó űrben, haladsz előre, egyedül vagy, de nem zavar. csillagok néznek kérdezőn reád, hogy ez az ember mit is akar. Bolygók forognak ellipszis pályán...
Forró hullámok
Forró hullámok érik a fákat gyulladna lassan tavalyi avar, de hűvös szellők táncolnak rajtuk, érdekes módon senkit nem zavar. Csorgó patakoknak elment a kedve,...
Tűz rohant
Tűz rohant át a kies tájon nyomában égett meg az avar. Valóság volt, vagy pedig álom, s szemek elől rejtőzni akar. Nem mutatja meg...
Halványodó kép
Egyre jobban halványodik a kép, a kisebb részeit már alig látni, folttá lesznek, majd összeolvadnak, hogy mit ábrázoltak, ki sem lehet találni. Az egész...
Ültessél fákat
Ültessél fákat, ne egyet vagy százat, ne invazív fajtákat, csak őshonost, fiatal csemetéket, ne túlkorost, olyan helyre, ahol más nem terem, ahol csak parlagon heverne...
Suhanó szárnyak
Suhanó szárnyak égi magasban, köröznek lassan komótosan. Vissza-vissza térnek adott pontra, kis távolságról hamarosan. A rendszerek mozgását figyelik, egyensúlyt nézik tüzetesen. Nehogy felbomoljon véletlenül,...
Essen a víz
Essen a víz a fény magasából, nyeljen oxigénből rengeteget. Csapódjon bele víz felszínébe, zúgjon és dörögjön nem keveset. Vigye el titkát fenti világnak, dicsérje...
Ne sírjatok
Ne sírjatok, ha nyögnek a lombok a szél nyomásától rengeteget. Ne sírjatok, ha törnek az ágak, hajlanak többször a horizont felett. Ne sírjatok, ha...
Izzó parazsak
Izzó parazsokon lépdel a lábam, visszafognám, de menni akar. Égető vágyban uralkodik rajtam, szalmaláng érzés, nem diadal. Látom az utam, napfénnyel világít, kirajzolódik gyorsan,...
Acél sínek
Acél sínek vezetnek az úton, kattognak rajta a vonatkerekek. Váltani kell néha tudom, mert van út, mely sehova sem vezet. A jó jövő megcsillan...