-
Sáfrány János
Írások
Nem felejtődött el
Nem felejtődött el mégse, megőrizte az emlékezet. Évek teltek el egészbe, felnagyobbítva a tetteket. Amikre büszkék lehetünk, fénylenek századokon át, irányt mutatva jelennek, elfeledtetve...
Karácsonyi álmok
Suhanó rénszánra jó gyermek lelkek várnak, hogy tanúi legyenek reggeli csodának. A karácsonyfa alatt vajon mit találnak, ott lesz-e az, és olyan, amire rég vágynak....
Becsapódott
Becsapódott az árnyék, és darabokra hullott, az idő tengelyét nem billentette ki, de ez csak egy kicsin múlott. Talán mert este volt, ilyenkor kevesen...
Lenéznek ránk
Lenéznek ránk a csillagok, a nem kicsik, a nem nagyok, a fényesek, a haloványok, a most születtek, a pulzálók, a ragyogók, a pislogók, a sok...
Tűz szekere
Tűz szekerével az éji világot riasztod fel álmaiból. Elszabadulnak a vad ordítások, árnyak suhannak hangtalanul. Vicsorgás tépi a rejtőző álcát, kiderül minden hamarosan Kuvik...
Ködhullámok
Ködhullámok tengerében, hajóorrok csillámlanak, szétválasztják a sűrűjét, hogy újra besüssön a nap. 0
Vörös az égalja
Vörös az égalja, a sóhajok szállnak, vad szelek távolban, csak egy jelre várnak. Mikor száguldhatnak, féktelen erővel, mikor üvölthetnek, eget rengetővel. Ameddig csak...
Nyílik az ajtó
Nyílik az ajtó, és kivisz a huzat, vagy csak örömeid, s bánataidat. Kinyílt egy új ajtó, mert egy bezárult, az új ajtó már más világra...