Edit Szabó : Engedtelek… Késő őszi találkozás még néha biz’ gondolok rá, titokzatos jövés-menés, test a tesnek felismerés. Hosszú sötét álom mélyén feltámadás hirtelenség, beszélgetés,...

Edit Szabó : Tükör a jelenből. Most nagyon szeretném, ha a régi korban fiatal lehetnék, élném az életem, tanulnék – dolgoznék. Nem érdekelne a politika,...

Edit Szabó : Aranyló nyár Lemenő nap aranyfénye végig ragyog tó vizébe, messze tekint szét a tájon, mosolygása elvarázsol. Hulló cseppek ölelik át múló esték...

Edit Szabó : Élő természet Kicsiny falu születésem helye mindennapok éltető szépsége, házunkból az udvarra kilépve fák köszönnek,virágok kéksége. Színeikkel szemembe belátnak, tükröződnek szemnek bogarában,...

Edit Szabó : A reggel Ablakomba beköszönt a napsugár, aranysárga fényözönnel reám vár, kelet felől hangtalanul érkezik, susognak a kerti lombok, köszöntik. Újra reggel, átéltem...

Edit Szabó : Voltaknak fia ” Hadakozok, sírok, birokra kelek ” nem számít jelen, múltad a félelem mosolyod kinyilt, szavaid bántanak, nem számít kenyér, italod...

Edit Szabó : Tengerparti romantika Romantika felsőfokon, megterítve az asztalon, lemenő Nap kerek fénye élvezetet talál benne. Visszaveri fénysugarát, fodrozza a tengerpartját, által adja az...

Edit Szabó : Még akarom Életemnek javát már leéltem, öröm-bánat elsüllyedt a mélyben, emberszívek nyílottak előttem, lehetetlent nem követelt tőlem. Tekintetem bízva a jövőben felemelem,...

Edit Szabó : Kamaszkorom öröksége Kedves ügyvéd barátom verse került a szemem elé, nem hittem, hogy apja ennyire élénken és kissé fájdalmasan benne él. Talán...

Edit Szabó : Remény útja Keskeny sarló Hold fénye, csillagokra ránézett, végtelennek közepén álomhajó útra kél, kis sziget a tengeren, elfér épp a lélekben, virágszirmok...