Edit Szabó : Réges-régi időkben Megőrizte az emlékezet, elvitték a férfinemet hosszú kemény háborúba, asszony maradt csak a házban, gondoskodni az életről, gondoskodni teremtményről, hátát...

Edit Szabó : Lélekben él Nehezen szabadul fel a lélek, még visszatér belé az élet, eltemetve szívben mélyen, megőrizve híven léted, előttem van mindörökre, időd...

Edit Szabó : Tanyasi élet Gondos lehet ez a gazda vagy talán a gazdasszonya, ragyog házuk át a tájon, magos fáknak árnyékában. Hófehér a tanya...

Edit Szabó : Dinnyeszezon Kongasd héját hogy kopogjon, dinnye léke had hasadjon, piros színe mosolyogjon, fogaid közt úgy ropogjon. Szájad szélén csorog leve, látod Isten...

Edit Szabó : A mának élj Mosolyogva szállnak fel a dalok, nem hallatszanak néma sóhajok, kék szemeknek vidám ragyogása, férfi lelkek fellegekben járnak, ringó csípőn...

Edit Szabó : Tengerparti várakozás Régi korok homályából, piros ruha bokájától ringó kövek erdejében, hideg őszi setétségben magas délceg női alak, habok mossák a lábakat,...

Edit Szabó : Tündérvirág Kék tó vizén tündérrózsa belegázol a habokba, oly csábító a felszine, tavirózsa lebeg benne. Felsőtestén pőre bőre, estéli fény köszön tőle,...

Edit Szabó : A nyár          Haiku-csokor Hullámzó folyó szél ereje meredek, vize partot mos. Éled Nap fénye, reményt ébreszt szívekben szivárvány...

Edit Szabó : Tiéd az életed ” Ne váltsd apróra szíved kincseit, ki mindent akar, mindent elveszít „, apró kövek képződnek lelkeden, halld meg a...

Edit Szabó : A remény él Messze száll sóhaj az égben, búcsúszó hangja a fényben, fehér ruhában szép leány tópartján ül a  ladikján. A fejét...