Edit Szabó : Bolondos április Április, te sosem hazudtál, elsején fényesen ragyogtál, levetetted rólam mindenem, vállam,karom Nappal süttettem. Fénylő zöld fűben sárga tenger, kinyílott minden...

Edit Szabó : Nem leszünk rabok ! Forradalmak szelét hordta ezernyolcszáznegyvennyolcban külországból magyar honba, pesti ifjúság felfogta, lészen szabadság zászlója, nem leszünk rabok : „A...

Edit Szabó : Azt üzenték Nekünk Őseink üzenetét el ne feledjük, és őrájuk mindig emlékezzünk, haza szabadságáért létüket adták, ők vérüket áldozták,jó hazánk : „Éljen...

Edit Szabó : Mindig nő Botjára támaszkodik ablakban, ráncos arcán mosoly a tavaszban, megszépíti lényét kedvessége, nem volt öreg mindig a szépséghez. Sok-sok évet leélt,míg...

Edit Szabó : Az örök nő Elveszett édenből teremtetett a Nő, a kedves lényével fogta meg a nagy Őt, nem kell már hozzá a tiltott...

Edit Szabó : Kerek világ Sziklás hegység oly meredek, alatta még átmegyek, hátam kíséri a fény, vállam mögött visszatér. A köves parton lábalok, itt,ott vízben...

Edit Szabó : Anyám volt Kertek alatt a nagy erdő zöldül, fák alján még fáradt avar őszül, magas fák lombja éles fényt eltakar, hallom a...

Edit Szabó : Hold fényénél Ahol az ember és állat együtt nézi a Holdat, egy kopasz fa ágán ülve gyönyörködnek, a csöndes éj sötétjében mégis...

Edit Szabó  : Éhező   Hosszú haját és csupasz karját megeszi a sötétség fellege, mezítlábas talpát falják a kőkockák és beton lemezek.   Járda és...

Edit Szabó : Együtt míg élünk Bimbózó rózsa nyílik fű között, piros színében ez maga az élet, kirívó szépsége létünkben öröm, remény az élet szép...