Edit Szabó : Őszi remény Őszül hajam, bele kapott már a dér, közelben van, hamarosan itt a tél, fehérrel keverednek barna szálak, felettem fekete fellegek...

Edit Szabó : Pirkadat „Az ébrenlét s álom között” kora hajnal beköszöntött, nap megjelent felhők fölött, kis szobába beözönlött. Fénye csillan tükör mellett, éppen kelő...

Edi Szabó : A kályha melegénél ” Gondűző pipáját a tűzbe meríti „, arcát a tűz vörössége fényesíti, kemence parazsát kóróval hevíti, mellette neki áll...

Edit Szabó : Emlékezés mécsesei Elbújtak a csillagok az égről, mert a mécses világít sötétből, emlékezés lángja messze virít, temető csendjéből mélyen kirí! Üzenetek szólnak...

Edit Szabó : Kéz a kézben amíg élünk „És jó volt élni,mint ahogy soha „, kedvesem látod, őszül az erdő, megyünk együtt,hisz vár a hegytető,...

Edit Szabó : Telet váró mókus „Ott járt a jó kedv mókusa”, hol az erdő mindent adott, kerek pofába bepakolt, más lett az arca tónusa....

Edit Szabó : Didergő kismadár „Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak,” pedig nem hiányzik,még az ősz csak játszik, varázsára várnak,úgy kell még a látszat,...

Edit Szabó : Szeresd a gyermeket „Szeresd a gyermeket ! A lét napfénye ő, hisz méhedben fogant,világra te hoztad, simogatta tested és benned egyre nőtt,...

Edit Szabó : Séta otthon „Itt születtem én ezen a tájon,” Hernád partját mindig úgy imádom, gyermekkorom,ahol megszülettem, felnőtt fejjel közel hozta nekem. Kertünk végén...

Edit Szabó : A természet szépsége „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok „, még mindig a harmatos zöldbe kijárok, fáknak lombja a magasban úgy...