Edit Szabó : Az idő múlik . Markodból folyik az idő hallgatagon, mint égen a felhő, életed múlásának jele, kérd még ne csorogjon le, adjon...

Edit Szabó : A természet víztükörben . Folyóparti naplemente, visszatükröződik fénye, ága látszik minden fának, a víz parti csalitosnak. . Lebukó Nap visszaköszön, árnyas fényt...

Edit Szabó : Átölelem a természetet . Átölelem az életet, hálát adok természetnek, hulló levél nem a könnyem, boldogság az én örömem. . Fénylőn süt...

Edit Szabó : Nem én döntöm el . Költő vagyok? biz’ ezt nem én döntöm el örömmel írok, hisz szavak köszönnek, megindul kezem a fehér...

Edit Szabó : Ősrégi fa . Göcsörtös fatörzsed támaszkodik földnek, korodat nem tudom, holnapod koptatod. . Nem óvtak eleget, törzsedben szív remeg, bevésték valaha, öröm...

Edit Szabó : Emlékezzünk szeretteinkre . Koszorúk és virágcsokrok díszítik a temetőt, gyertyaláng és mécses lobog köszönti az elmenőt. . Minden évben nagy alkalom látogatni...

Edit Szabó : Fény játéka . Őszülő levelek ontják a színeket, napfénye beköszön, rejtekén színözön. . Szemekbe képet fest felnézni nem lehet, szikráznak a jelek,...

Edit Szabó : Őszi tájkép . Bokrok sűrű tengerében bozótosból tör fel szépen, öreg nyárfa az ég felé, talán egyszer melléje ér. . Messze tekint...

Edit Szabó : Boldog holnap . Visszaköszön vöröslőn a Nap, folyóvizén oly lassan halad, tükröződik fénye a vízben, elköszön Ő, hisz éjjel pihen. . Búcsúzik...

Edit Szabó : Esik minden értelemben . Esik eső karikára, de nem az ő kalapjára, csúszós lett a földnek sara, a galambom esik hasra. ....