Edit Szabó : A kimondott szó megmarad . Az idő sorskereke meg nem áll, holnapok sodrában tova száll, szavak és mondatok hangzanak el, halkan vagy...

Edit Szabó : Tőkétől a hordóig Fehér hóból tőke nyúlik, tavaszi nap kimagaslik, kibontva nőnek a vesszők, kizöldülve törnek elő. . Gazda keze ápolgatja, tiszta...

Edit Szabó : Szabadban Fiatal pár elfáradt már, hosszú úton padra talált, megpihenni ők leülnek, némaságba szenderülnek. . Körülöttük parknak fái, suttognak is az ágai,...

Edit Szabó : Szavak erejével Visszatér a gyerekkorom, egyre többet lapozgatom régi kedvenceim könyvét, olvasgatom a jó regényt. . ‘Vén’ fejemmel megszereztem, két szememmel őrizgetem,...

Edit Szabó : Régi vekker / Szonett / . Éjjel-nappal sok-sok óra eltelik, hajnal fénnyel ébred fel a reggel, fénysugarát rávetíti a Földre, időszámításunk elkezdődik....

Edit Szabó : Vonulásra kész gólyák . Alig vártuk azt a tavaszi napot, melyet a gólyák hada haza hozott, megteltek a régi fészkek lakókkal, beköltözött...

Edit Szabó : Tükörképben . Fényes tükör mély arcában felragyog, ifjúkori szemnek még nincsen ránca, tündöklik a fiatalság arcomra, fényképeken lehettem én oly boldog. ....

Edit Szabó : Egy csésze kávé . Vendéglő teraszán tündököl a szépség, álomszép formában hófehér jelenség, asszony ül székében csipkés ruhájában, abroszon felszolgált, gyönyörű pohárban...

Edit Szabó : Nagyon vártalak . Fellobban a remény, megjöhet a párom, minden gondolatom hozzá továbbítom, úgy várlak kedvesem, siess hozzám haza, ölelő két karom...

Edit Szabó : Szeptember másodika otthonomban . Reggel a szokásos felkelés, nyitott ablakomon át daloltak a madarak. Ráértem,kipihenten ébredtem, nekikezdtem a szokásos teendőknek. Terveim voltak...