Félre értettük egymást. Általánosságban írtam, hogy nem vagyok kíváncsi. Pl. nem érdekel, hogy ki megy a szomszédba, meddig van ott és miért? Ki kivel jött össze? Miért áll valahol egy autó vagy szekér, stb. A Te megfejtésed viszont érdekel, úgy hogy megtisztelnél vele, ha megírnád.
Számomra megrendítő volt ez az írás. Soha nem mondtam a gyerekeimnek olyant, amit ne gondoltam volna komolyan, márpedig, hogy elűzzek egy kiskorú gyermeket, azt nem tettem volna meg. El se osontam előlük, felvállaltam, hogy nehéz lesz elfogadniuk, ha valahová el kell mennem, de inkább akkor sírjanak, amikor vígasztalni tudom őket, mint hogy becsapva, megcsalva érezzék magukat. Mindig elmondtam, hogy vissza fogok jönni, mert szeretem őket, de dolgom van, most mégis el kell mennem. Nem volt apa, de ha lett volna, se hárítottam volna rá a büntetés terhét. Nem éreztem, hogy büntetni kellene őket, szófogadó, jó gyerekek voltak. Ha mégis valami bajom volt, azt velük beszéltem meg, nem hárítottam másra. Talán ez volt az egyedüllét egyetlen előnye. Ők voltak a mindeneim, az életem értelme. Mindenkinél jobban szerettem őket. Soha, még viccből se mondtam, hogy menjenek el, viszont, mikor elérkezett az idő, mert felnőttek, negházasodtak elengedtem őket azzal, hogy az ajtó számukra mindig nyitva áll.
Szerintem egy öt éves kisgyermekkel nem szabad ilyet csinálni.
Kedves Lajos!
Nagyon szívesen.
Szeretettel: Rita
Szívesen kedves Zita.
Szeretettel: Rita
Kedves Richárd!
Köszönöm szépen.
Szeretettel: Rita
Kedves Richárd!
Félre értettük egymást. Általánosságban írtam, hogy nem vagyok kíváncsi. Pl. nem érdekel, hogy ki megy a szomszédba, meddig van ott és miért? Ki kivel jött össze? Miért áll valahol egy autó vagy szekér, stb. A Te megfejtésed viszont érdekel, úgy hogy megtisztelnél vele, ha megírnád.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Köszönöm az olvasást és a kedves hozzászólást.
Szeretettel: Rita
„Úgy fest mint egy állat kinek gazdája volt és most nincs”
Bár nem tudtam meg, hogy kié, de engem nem is érdekel. Az emberek kiváncsiak, de nekem mindegy, hogy kié.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Számomra megrendítő volt ez az írás. Soha nem mondtam a gyerekeimnek olyant, amit ne gondoltam volna komolyan, márpedig, hogy elűzzek egy kiskorú gyermeket, azt nem tettem volna meg. El se osontam előlük, felvállaltam, hogy nehéz lesz elfogadniuk, ha valahová el kell mennem, de inkább akkor sírjanak, amikor vígasztalni tudom őket, mint hogy becsapva, megcsalva érezzék magukat. Mindig elmondtam, hogy vissza fogok jönni, mert szeretem őket, de dolgom van, most mégis el kell mennem. Nem volt apa, de ha lett volna, se hárítottam volna rá a büntetés terhét. Nem éreztem, hogy büntetni kellene őket, szófogadó, jó gyerekek voltak. Ha mégis valami bajom volt, azt velük beszéltem meg, nem hárítottam másra. Talán ez volt az egyedüllét egyetlen előnye. Ők voltak a mindeneim, az életem értelme. Mindenkinél jobban szerettem őket. Soha, még viccből se mondtam, hogy menjenek el, viszont, mikor elérkezett az idő, mert felnőttek, negházasodtak elengedtem őket azzal, hogy az ajtó számukra mindig nyitva áll.
Szerintem egy öt éves kisgyermekkel nem szabad ilyet csinálni.
Szeretettel: Rita
„Szorgalom, tehetség sikerük titka,
együttes van manapság ezeregy,
de olyan zenekar igen ritka,
melynél hit, jó zene, szöveg az elegy.”
Szeretettel: Rita
Nem nekünk kell a háború, hanem azoknak, akik meggazdagodnak belőle. A mi életünk pedig eszköz csupán a kezükben.
Szeretettel: Rita
„meg kell mutatni szeretetünket
a kitárulkozó szívünkben”
Egyetértéssel és szeretettel: Rita