Lehet, hogy nagyon ítélkezőnek tünt a hozzászólásom, valójában az is volt, pedig nincs jogom megítélni senkit sem és nem kellene minősítenem az írásokban lévő személyeket, hanem csupán magát az alkotást értékelnem. Helytelen a hozzáállásom, mely abból adódik, hogy nagy a beleélő képességem – az úgynevezett empátiám – mely ez esetben nem a asszonnyal, hanem a kiszolgáltatott gyerekkel szemben működött. Egyszerűen ilyen a természetem, mindig a mellé állok (kéretlenül is), akit bántanak, kihasználnak, elnyomnak, visszaélnek a helyzetével, stb.) Nem vagyok sem ügyvéd, sem ügyész, de már rég nem képviselem a munkahelyemen sem a dolgozók érdekeit. Nekem kell változtatnom, jobban átgondolnom, hogy mit írok, nem az érzéseim azonnal kiadni magamból. Nyilván én is elkövetettem akárcsak a gyereknevelés során is sok olyan dolgot, amely megítélhető, elítélhető lenne, sőt nem egyet így utólag már én is meglátok belőlük. Lényeg az, hogy szépen átgondolt, valóságból merített témát hoztál és az külön jó, hogy a gyermek érezte, mert érezhette is az édesanyja szeretetét, aki első kétségbeesésében nem talált jobb módszert a büntetésre, ami talán neki jobban fájt, mint a gyermekének. Elnézést kérek, ha soraim bántóak voltak, melyek alapján ráadásul az jött le, hogy én különb voltam, ami nem fedi a valóságot. Másképp, de én is sok mindennel ártottam, mind a gyerekeimnek, mind a szüleimnek, mind pedig a körülöttem élő embereknek és ártok továbbra is a meggondolatlan megnyilvánulásaimmal.
Szerényen hárítod a dicséretet, de annak jön úgymond minden magától, akit foglalkoztat egy ilyen szép vers, aztán igyekszik azt egészet képileg is felépíteni, kigondolni, kivitelezni, már látványnak is érdekessé, kívánatossá tenni, majd hozzáfűzi a saját gondolatait is, melyek önmagában is megállnak a helyüket.
Igen, rég volt nagyon rég. Viszont a válás az egész család életére kihat, nem csak a feleség marad egyedül, hanem a gyerekek apa nélkül és a nagyszülők is megszenvedik, hiszen mindenki annak örül, ha a gyermeke sikeres és boldog. Nélküle is elmúlt az élet jelentős része, csak az emlék tér még olykor vissza.
Tetszéssel és értéssel olvastam soraid. Ki fogod bírni a keresztet, mert az Úr nem terhel feljebb, mint amit el tudnál hordozni és egyúttal a kimenekedés útját is megadja. Azért nem tettem idézőjelbe a sorokat, mert nem biztos, hogy sikerült fejből pontosan idéznem, de a lényegét mindenképp továbbítottam. Vele hordozni tudjuk a terheket és a keresztet is.
Figyelembe vettem, mint kedves olvasó és nekem elnyerte a tetszésem. Nagyon jól kigondolt, különleges alkotás. Radnótinak ez a verse pedig csodás, én is nagyon szerettem és szeretem.
Nagyon olvasmányos és hiteles írást hoztál. Tetszéssel és értéssel olvastam. A cipő jelenet nagyon izgalmas volt. Nekem biztos azt mondták volna a szüleim, hogy kislányom, máskor inkább hagyd ott a cipőt, mert az pótolható, de te nem. A kannás tejet ismerem, az még látott tehenet, ahogy mondani szokás. Mindent el lehetett készíteni belőle. Televíziónk csak 1966-tól volt, akkor is a szüleim szobájában helyeztük el, mert az évben született meg az első gyermekem. Hol a férjem ment át tv-t nézni, hol én.
Jó dolog visszaemlékezni az egykori időkre, különösen ebben a felgyorsult világban. Több volt a munka, mégis jobban odafigyeltek egymásra az emberek, különösen faluhelyen, ahol mindenki ismert mindenkit.
Az osztályzatok pedig valóban ilyenek, időnként a kettes is kiváló tud lenni, mert lehetőséget ad a megkezdett iskola folytatására.
Igen, az a jó, hogy kölcsönös. A legtöbben csak magukra kíváncsiak. Engem viszont érdekelnek mások gondolatai is, melyeket versbe vagy prózába illeszt bele, vagy rejt el azokban.
Igen, tudom, hiszen én is abban a korban éltem. Mi is kaptunk büntetést, ha rosszak voltunk, de nem vertek szíjjal bennünket és kukorica se volt, viszont az érzelmi büntetés jobban tud fájni és nagyobb sérülést tud okozni, mint ha például nem mehet a gyerek játszani a pajtásaival, nem nézheti meg a maci mesét, nem kap édességet, esetleg a fenekére ütnek, nem úgy, hogy meglátszódjon a helye, csak annyira, hogy érezze, hogy helytelen volt, amit tett, de például az arcul ütés az már megalázó. Nem a műved minősítettem, tudom, hogy azt reálisan és jól írtad meg, de ezt, hogy menjen el a háztól, nagyon szeretetlennek tartottam. Amilyen érzékeny gyerek voltam, el is mentem volna. Sokkal jobban fájt volna, mint ha teszem fel kézzel ráütnek a fenekemre. Ha akkor visszahoznak, akkor elmentem volna máskor. Nagyon fanatikus tudtam/tudok lenni. Engem nem lehet büntetlenül elküldeni, mert komolyan veszem.
Kedves Tonió!
Lehet, hogy nagyon ítélkezőnek tünt a hozzászólásom, valójában az is volt, pedig nincs jogom megítélni senkit sem és nem kellene minősítenem az írásokban lévő személyeket, hanem csupán magát az alkotást értékelnem. Helytelen a hozzáállásom, mely abból adódik, hogy nagy a beleélő képességem – az úgynevezett empátiám – mely ez esetben nem a asszonnyal, hanem a kiszolgáltatott gyerekkel szemben működött. Egyszerűen ilyen a természetem, mindig a mellé állok (kéretlenül is), akit bántanak, kihasználnak, elnyomnak, visszaélnek a helyzetével, stb.) Nem vagyok sem ügyvéd, sem ügyész, de már rég nem képviselem a munkahelyemen sem a dolgozók érdekeit. Nekem kell változtatnom, jobban átgondolnom, hogy mit írok, nem az érzéseim azonnal kiadni magamból. Nyilván én is elkövetettem akárcsak a gyereknevelés során is sok olyan dolgot, amely megítélhető, elítélhető lenne, sőt nem egyet így utólag már én is meglátok belőlük. Lényeg az, hogy szépen átgondolt, valóságból merített témát hoztál és az külön jó, hogy a gyermek érezte, mert érezhette is az édesanyja szeretetét, aki első kétségbeesésében nem talált jobb módszert a büntetésre, ami talán neki jobban fájt, mint a gyermekének. Elnézést kérek, ha soraim bántóak voltak, melyek alapján ráadásul az jött le, hogy én különb voltam, ami nem fedi a valóságot. Másképp, de én is sok mindennel ártottam, mind a gyerekeimnek, mind a szüleimnek, mind pedig a körülöttem élő embereknek és ártok továbbra is a meggondolatlan megnyilvánulásaimmal.
Szeretettel: Rita
Miért, a többihez hozzászólnak?
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Szerényen hárítod a dicséretet, de annak jön úgymond minden magától, akit foglalkoztat egy ilyen szép vers, aztán igyekszik azt egészet képileg is felépíteni, kigondolni, kivitelezni, már látványnak is érdekessé, kívánatossá tenni, majd hozzáfűzi a saját gondolatait is, melyek önmagában is megállnak a helyüket.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Igen, rég volt nagyon rég. Viszont a válás az egész család életére kihat, nem csak a feleség marad egyedül, hanem a gyerekek apa nélkül és a nagyszülők is megszenvedik, hiszen mindenki annak örül, ha a gyermeke sikeres és boldog. Nélküle is elmúlt az élet jelentős része, csak az emlék tér még olykor vissza.
Köszönöm az olvasást és a kedves, bíztató soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Tetszéssel és értéssel olvastam soraid. Ki fogod bírni a keresztet, mert az Úr nem terhel feljebb, mint amit el tudnál hordozni és egyúttal a kimenekedés útját is megadja. Azért nem tettem idézőjelbe a sorokat, mert nem biztos, hogy sikerült fejből pontosan idéznem, de a lényegét mindenképp továbbítottam. Vele hordozni tudjuk a terheket és a keresztet is.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Figyelembe vettem, mint kedves olvasó és nekem elnyerte a tetszésem. Nagyon jól kigondolt, különleges alkotás. Radnótinak ez a verse pedig csodás, én is nagyon szerettem és szeretem.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Nagyon olvasmányos és hiteles írást hoztál. Tetszéssel és értéssel olvastam. A cipő jelenet nagyon izgalmas volt. Nekem biztos azt mondták volna a szüleim, hogy kislányom, máskor inkább hagyd ott a cipőt, mert az pótolható, de te nem. A kannás tejet ismerem, az még látott tehenet, ahogy mondani szokás. Mindent el lehetett készíteni belőle. Televíziónk csak 1966-tól volt, akkor is a szüleim szobájában helyeztük el, mert az évben született meg az első gyermekem. Hol a férjem ment át tv-t nézni, hol én.
Jó dolog visszaemlékezni az egykori időkre, különösen ebben a felgyorsult világban. Több volt a munka, mégis jobban odafigyeltek egymásra az emberek, különösen faluhelyen, ahol mindenki ismert mindenkit.
Az osztályzatok pedig valóban ilyenek, időnként a kettes is kiváló tud lenni, mert lehetőséget ad a megkezdett iskola folytatására.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Igen, az a jó, hogy kölcsönös. A legtöbben csak magukra kíváncsiak. Engem viszont érdekelnek mások gondolatai is, melyeket versbe vagy prózába illeszt bele, vagy rejt el azokban.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Nagyon megörültem, hogy megláttam a neved. Tetszéssel olvastam soraid, különösen a befejező rész fogott meg.
„csendben leülök,
átveszem az érzést,
ha lelkemmel rezonál:
nincs bennem több kérdés.”
Egyetértéssel, tetszéssel és szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Igen, tudom, hiszen én is abban a korban éltem. Mi is kaptunk büntetést, ha rosszak voltunk, de nem vertek szíjjal bennünket és kukorica se volt, viszont az érzelmi büntetés jobban tud fájni és nagyobb sérülést tud okozni, mint ha például nem mehet a gyerek játszani a pajtásaival, nem nézheti meg a maci mesét, nem kap édességet, esetleg a fenekére ütnek, nem úgy, hogy meglátszódjon a helye, csak annyira, hogy érezze, hogy helytelen volt, amit tett, de például az arcul ütés az már megalázó. Nem a műved minősítettem, tudom, hogy azt reálisan és jól írtad meg, de ezt, hogy menjen el a háztól, nagyon szeretetlennek tartottam. Amilyen érzékeny gyerek voltam, el is mentem volna. Sokkal jobban fájt volna, mint ha teszem fel kézzel ráütnek a fenekemre. Ha akkor visszahoznak, akkor elmentem volna máskor. Nagyon fanatikus tudtam/tudok lenni. Engem nem lehet büntetlenül elküldeni, mert komolyan veszem.
Szeretettel: Rita