User banner image
User avatar
  • Tóth Lászlóné Rita

Comments

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Kedves Zsuzsa!

Nagyon szépen köszönöm.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

„Tudom, mert ilyen vagyok.
Ölelve suttog a Halál,
húzna magához megint. Jólesik.”

Nem szabad engedni neki. Hazug, becsap, félrevezet. Az élet sokkal jobb, élned kell! Ezt kell vágynod, az életben a szépet és a jót megtalálnod!

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Kedves Zsuzsa!

Igen, most fekete háttérben fehérek a betűk. A betűket egyébként lehet színesen is feltenni, de csak az élénkek mutatósak és olvashatók.

El is olvastam. Nagyon kedves kis mese/történet volt, hiszen valóban vándorútra kel több madár is.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Kedves Árpád és Adrienn!

Köszönöm szépen a tájékoztatást.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Kedves Zsuzsa!

Világosítsd ki a betüket, mert annyira sötét, hogy nem tudom olvasni!

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Örömteljes soraid tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

„Ég, mint a tűz, ne engedjék hunyni,
ember ne felejts el embernek lenni.”

Kedves Zsuzsa!

Megszívlelendő, szép soraid tetszéssel olvastam.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

Kedves Zsuzsa!

Itt is szeretettel olvastalak.

Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

„Ölelésemben csend lakik, mély, önzetlen,
benne csoda, mint hó a téli bérceken.”

Kedves Zsuzsa!

Örülök, hogy itt is láthatlak és csodaszép soraid olvashatom. Sajnos érdeklődésre az irodalmi oldalakon nem lehet számítani, ezért jó lenne ha a Facebookra is feltöltenéd. Viszont, van lehetőség megjelentetésre, tehát ilyen szempontból jók és hasznosak az irodalmi oldalak.

Szeretettel: Rita

Avatar photo Tóth Lászlóné Rita

„Hányan vannak tudtában,
Hogy érzelmeim vannak…?”

Ez a kívánatos, szexi, szép nők hátránya, hogy a legtöbb férfinek csak „arra” kellenek.
„Hányan keresték bájom,
Míg csak használni kellett,”

Viszont ez is benne volt a pakliban:
„Hányakat löktem én el,
Míg bent félelem honolt?”

Adunk, kapunk, jót is és rosszat is és nem mindig azzal bánunk szépen, aki erre érdemleges és nem azt küldjük el, akivel talán jobb lehetne az élet.

Szeretettel: Rita

Megosztás
Megosztás
55