Jól sikerült verset olvashattam. Szeretten én is ezeket a kíhívásokat, amikor vagy az adott szavakat kellett felhasználni, vagy a versformát határozták meg, esetleg a témát.
Kedves, kellemes kis pillanatképet hoztál elénk. Bizony nem könnyű egy felnőttre rászólni, mert bizonytalan a reakciója. Ez egy pozitív fejleményű volt.
Rövid, tömör, lényegre törő írásod érdeklődéssel és tetszéssel olvastam. Valóban szomorú, hogy a tanárnő nem érdeklődött, mi váltotta ki a verekedést. A szülő viszont jól tette, hogy nem élezte kis a helyzetet, mert így legalább harag nélkül sikerült megoldani a problémát.
Tüneményes soraid érdeklődéssel olvastam. Azért a rovarcsípések nem mindig olyan ártalmatlanok, bár a darázs többször is tud szúrni, a nélkül, hogy elpusztulna, a méh csípésre is vannak allergiás emberek, meg hát azért valljuk be, hogy az a csípés se kellemes.
A vers ettől függetlenül, vagy ezzel együtt bájos volt.
Így igaz ahogy írod. Nagyon kivételes és szerencsés az a személy, akit nem csaptak be, vagy nem hagytak el. Talán mi magunk is megtettük, hogy másnak adtuk „vissza”, amit ellenünk követtek el. Az se mindegy, hogy csupán ellenünk, vagy egy egész család – annak minden tagja – ellen. Ilyen mondjuk egy válás gyermekekkel.
Most is megállapítottam, hogy Párizsról szóló élményeit nekem írta. Tapasztalatom szerint nem csak a hosszú, de e lényegesen rövidebb írásokat sem olvassák azok, akik a sajátjaikat felteszik az oldalra. Na, de ennyi bevezető után rátérnék a lényegre. Mivel a műve valóban hosszú volt, én is több részletben tudtam csak elolvasni, részben, mert más dolgom is akadt, valamint másokat sem szerettem volna elhanyagolni, ami a Facebook ismerőseimre is vonatkozik. Az alkotása valódi élménybeszámoló, amit olvasmányosan, kellemes stílusban írt meg, rengeteg információt közölve azokkal, akik sohasem jártak Párizsban, így többek között velem is. Mivel én az Ön utazásának a korában már családos édesanya voltam – 28 éves koromban már két gyermekem volt – valamint nagyon kötődtem a szüleimhez is, akik, ha úgy halnak meg, hogy lehetőségem se lett volna előtte őket látni, azt sohasem tudtam volna magamnak megbocsátani. Hála Istennek nem így volt, még a települést sem hagytam el, és a kapcsolatunk a halálukig megmaradt. Örömömre a gyerekeim és az unokáim is itt élnek és nem is vágynak el innen. A hazám se tudtam volna elhagyni és nem is éreztem vonzódást arra, hogy egyszer eljussak Párizsba. Igaz, hogy ezt anyagi lehetőségeim se tették volna lehetővé, de a vágy se volt meg bennem. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ha annyira tetszett Önnek, hogy ott szerette volna leélni az életét, akkor erre meg lett volna a lehetősége, a hiányos nyelvtudása ellenére is. Hányan disszidáltak úgy külföldre, hogy az adott ország nyelvét nem ismerték? Szerintem több millióan. Nyilván a követségen adtak volna tolmácsot, aki segítséget nyújtott volna. A nyelvet legkönnyebben mindig az adott országban lehet elsajátítani, bár tudom, hogy Ön kiválóan beszéli a francia nyelvet, ezen állításom ettől függetlenül is igaz, hiszen ott, akarva, akaratlanul is hallja az élő beszédet, ami könnyebben ragad meg, mint ha könyvből kell azt megtanulni. Manapság talán a sok bevándorló miatt már más képet mutat Párizs is, miközben kicsi hazánkban is számtalan látogatásra, pihenésre és kikapcsolódásra érdemes hely található, mely a külföldiek számára éppolyan vonzó, mint a magyarok egy részének egy másik ország. Természetesen az a jó, hogy nem vagyunk egyformák, mert nagyon unalmas lenne az élet, ha mindenki ugyanolyan lenne. A bátorsága és tájékozódása előtt le a kalappal, én még Magyarországon, sőt a fővároson belül is képes vagyok eltévedni, de legalább tudok segítséget kérni, mert akit megszólítok, szintén magyarul beszél.
Itt is találkozom mosolygós és készséges emberekkel, én magam is közéjük sorolom. Más volt a történelmi helyzetünk, ezért voltunk szegényebbek, de a szeretet, mindent felülír. Engem itt szerettek a szüleim, később a gyerekeim és az unokáim is. A szeretet pótolhatatlan, nincs az a jólét, ami azt helyettesíteni tudná.
Minden szempontból értékes és olvasmányos művéhez nagyon sok szeretettel gratulálok! Nagy tudást és ismeretet igényeltek. Egy idegenvezetőnek is becsületére váltak volna.
Remekül írsz kedves Ágnes, érdemes olvasni az írásaid.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Mindig szívesen olvasom értékes írásait. A hozzászólásában foglaltakkal pedig egyetértek.
Szeretettel: Rita
„Égbolt néha még felettem is azúr,
más nem tudja, mi miért van, csak az Úr”
Igazán megható és szép a vers befejezése, de a fájdalom elviselése nagyon nehéz lehetett.
Szeretettel: Rita
Jól sikerült verset olvashattam. Szeretten én is ezeket a kíhívásokat, amikor vagy az adott szavakat kellett felhasználni, vagy a versformát határozták meg, esetleg a témát.
Szeretettel: Rita
Kedves, kellemes kis pillanatképet hoztál elénk. Bizony nem könnyű egy felnőttre rászólni, mert bizonytalan a reakciója. Ez egy pozitív fejleményű volt.
Tetszéssel olvastam.
Szeretettel: Rita
Rövid, tömör, lényegre törő írásod érdeklődéssel és tetszéssel olvastam. Valóban szomorú, hogy a tanárnő nem érdeklődött, mi váltotta ki a verekedést. A szülő viszont jól tette, hogy nem élezte kis a helyzetet, mert így legalább harag nélkül sikerült megoldani a problémát.
Szeretettel: Rita
Tüneményes soraid érdeklődéssel olvastam. Azért a rovarcsípések nem mindig olyan ártalmatlanok, bár a darázs többször is tud szúrni, a nélkül, hogy elpusztulna, a méh csípésre is vannak allergiás emberek, meg hát azért valljuk be, hogy az a csípés se kellemes.
A vers ettől függetlenül, vagy ezzel együtt bájos volt.
Szeretettel: Rita
Kedves Zoé!
Így igaz, ahogy írod, mégis az ember olykor többet gondol magáról.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Így igaz ahogy írod. Nagyon kivételes és szerencsés az a személy, akit nem csaptak be, vagy nem hagytak el. Talán mi magunk is megtettük, hogy másnak adtuk „vissza”, amit ellenünk követtek el. Az se mindegy, hogy csupán ellenünk, vagy egy egész család – annak minden tagja – ellen. Ilyen mondjuk egy válás gyermekekkel.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Most is megállapítottam, hogy Párizsról szóló élményeit nekem írta. Tapasztalatom szerint nem csak a hosszú, de e lényegesen rövidebb írásokat sem olvassák azok, akik a sajátjaikat felteszik az oldalra. Na, de ennyi bevezető után rátérnék a lényegre. Mivel a műve valóban hosszú volt, én is több részletben tudtam csak elolvasni, részben, mert más dolgom is akadt, valamint másokat sem szerettem volna elhanyagolni, ami a Facebook ismerőseimre is vonatkozik. Az alkotása valódi élménybeszámoló, amit olvasmányosan, kellemes stílusban írt meg, rengeteg információt közölve azokkal, akik sohasem jártak Párizsban, így többek között velem is. Mivel én az Ön utazásának a korában már családos édesanya voltam – 28 éves koromban már két gyermekem volt – valamint nagyon kötődtem a szüleimhez is, akik, ha úgy halnak meg, hogy lehetőségem se lett volna előtte őket látni, azt sohasem tudtam volna magamnak megbocsátani. Hála Istennek nem így volt, még a települést sem hagytam el, és a kapcsolatunk a halálukig megmaradt. Örömömre a gyerekeim és az unokáim is itt élnek és nem is vágynak el innen. A hazám se tudtam volna elhagyni és nem is éreztem vonzódást arra, hogy egyszer eljussak Párizsba. Igaz, hogy ezt anyagi lehetőségeim se tették volna lehetővé, de a vágy se volt meg bennem. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ha annyira tetszett Önnek, hogy ott szerette volna leélni az életét, akkor erre meg lett volna a lehetősége, a hiányos nyelvtudása ellenére is. Hányan disszidáltak úgy külföldre, hogy az adott ország nyelvét nem ismerték? Szerintem több millióan. Nyilván a követségen adtak volna tolmácsot, aki segítséget nyújtott volna. A nyelvet legkönnyebben mindig az adott országban lehet elsajátítani, bár tudom, hogy Ön kiválóan beszéli a francia nyelvet, ezen állításom ettől függetlenül is igaz, hiszen ott, akarva, akaratlanul is hallja az élő beszédet, ami könnyebben ragad meg, mint ha könyvből kell azt megtanulni. Manapság talán a sok bevándorló miatt már más képet mutat Párizs is, miközben kicsi hazánkban is számtalan látogatásra, pihenésre és kikapcsolódásra érdemes hely található, mely a külföldiek számára éppolyan vonzó, mint a magyarok egy részének egy másik ország. Természetesen az a jó, hogy nem vagyunk egyformák, mert nagyon unalmas lenne az élet, ha mindenki ugyanolyan lenne. A bátorsága és tájékozódása előtt le a kalappal, én még Magyarországon, sőt a fővároson belül is képes vagyok eltévedni, de legalább tudok segítséget kérni, mert akit megszólítok, szintén magyarul beszél.
Itt is találkozom mosolygós és készséges emberekkel, én magam is közéjük sorolom. Más volt a történelmi helyzetünk, ezért voltunk szegényebbek, de a szeretet, mindent felülír. Engem itt szerettek a szüleim, később a gyerekeim és az unokáim is. A szeretet pótolhatatlan, nincs az a jólét, ami azt helyettesíteni tudná.
Minden szempontból értékes és olvasmányos művéhez nagyon sok szeretettel gratulálok! Nagy tudást és ismeretet igényeltek. Egy idegenvezetőnek is becsületére váltak volna.
Szeretettel: Rita