„Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!”
Jogos igény és talán elvárás is, de ha a másiknak nem fontos, akkor hiába is kérjük, hogy fogja a kezünk és legyünk barátok. A barátság csak kölcsönös lehet. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is meghallgatjuk őt, ő is számíthat a figyelmünkre? Érdekel bennünket mit érez, mi bántja, mi fáj neki és mit szeretne? Ha igen, és ez mégse kölcsönös, akkor nincs mit tenni.
Legyen! Akkor lesz, ha először mi magunk teszünk érte. Szeretünk, megértünk, figyelünk, törődünk vele és akkor talán viszonzásra találunk. Többnyire nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mi magunk megtegyük mindazt, amit tehetünk.
Hát, ha mindannyian egyformák lennénk az nagy baj lenne. Még két egyforma hópihe sincs, és szerintem ez így jó.
A szerelem szemüvegén másképp látunk mindenkit és mindent. Talán a hölgy meg sem érdemli ezt a rajongást.
Az utolsó soroknál azonban egyértelművé válik, hogy azért ebbe a szerelembe nem fog a költő belehalni.
„Tudod kincsem, a Mikulás valójában itt él a szívünkben.
És aki hisz benne, ahhoz minden évben eljön,
mert aki hinni tud, annak óriási kincs van a birtokában.
Szívében a jóság és a szeretet lakozik.”
Remek válasz volt a gyermek kérdéseire. Vonatkozik ez karácsonyra is. Az egyiket Miklós püspök tisztelére tartjuk, a másikat pedig Jézus földre születésének emlékére.
Tetszéssel olvastam szépséges és aktuális soraid.
Szeretettel: Rita
Kedves Gábor!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a nagyszerű kiegészítést.
Szeretettel: Rita
Nagyon jó hangulatú rendezvény lehetett.
Nem könnyű a gyerekeket lekötni, de ha sikerül, akkor a leghálásabb közönség.
Szeretettel: Rita
Nagyon kedves, aranyos, szerethető, aktuális sorok.
Szeretettel: Rita
„Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!”
Jogos igény és talán elvárás is, de ha a másiknak nem fontos, akkor hiába is kérjük, hogy fogja a kezünk és legyünk barátok. A barátság csak kölcsönös lehet. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is meghallgatjuk őt, ő is számíthat a figyelmünkre? Érdekel bennünket mit érez, mi bántja, mi fáj neki és mit szeretne? Ha igen, és ez mégse kölcsönös, akkor nincs mit tenni.
Szeretettel: Rita
Legyen! Akkor lesz, ha először mi magunk teszünk érte. Szeretünk, megértünk, figyelünk, törődünk vele és akkor talán viszonzásra találunk. Többnyire nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mi magunk megtegyük mindazt, amit tehetünk.
Szeretettel: Rita
Egy életútat vezetsz végig a verssoraidon keresztül.
Tetszéssel és szeretettel: Rita
Hát, ha mindannyian egyformák lennénk az nagy baj lenne. Még két egyforma hópihe sincs, és szerintem ez így jó.
A szerelem szemüvegén másképp látunk mindenkit és mindent. Talán a hölgy meg sem érdemli ezt a rajongást.
Az utolsó soroknál azonban egyértelművé válik, hogy azért ebbe a szerelembe nem fog a költő belehalni.
Szeretettel: Rita
Fájdalmas sorok a reménytelen várakozásról. Valamikor átéltem én is, de már évtizedek óta nem várok senkit.
Szeretettel: Rita
„Tudod kincsem, a Mikulás valójában itt él a szívünkben.
És aki hisz benne, ahhoz minden évben eljön,
mert aki hinni tud, annak óriási kincs van a birtokában.
Szívében a jóság és a szeretet lakozik.”
Remek válasz volt a gyermek kérdéseire. Vonatkozik ez karácsonyra is. Az egyiket Miklós püspök tisztelére tartjuk, a másikat pedig Jézus földre születésének emlékére.
Szeretettel: Rita