„Az élet egy térkép, útja nem tudod, merre visz el,
de dönteni könnyebb lesz, mikor majd újra hiszel.”

Tetszéssel olvastam a versed.

Szeretettel: Rita

Tetszéssel olvastam szépséges és aktuális soraid.

Szeretettel: Rita

Kedves Gábor!

Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a nagyszerű kiegészítést.

Szeretettel: Rita

Nagyon jó hangulatú rendezvény lehetett.

Nem könnyű a gyerekeket lekötni, de ha sikerül, akkor a leghálásabb közönség.

Szeretettel: Rita

Nagyon kedves, aranyos, szerethető, aktuális sorok.

Szeretettel: Rita

„Ha beszélek hozzád, arra kérlek hallgass meg!
Ne körbetekintve éreztesd, hogy sietsz!”

Jogos igény és talán elvárás is, de ha a másiknak nem fontos, akkor hiába is kérjük, hogy fogja a kezünk és legyünk barátok. A barátság csak kölcsönös lehet. Elgondolkodhatunk azon, hogy mi is meghallgatjuk őt, ő is számíthat a figyelmünkre? Érdekel bennünket mit érez, mi bántja, mi fáj neki és mit szeretne? Ha igen, és ez mégse kölcsönös, akkor nincs mit tenni.

Szeretettel: Rita

Legyen! Akkor lesz, ha először mi magunk teszünk érte. Szeretünk, megértünk, figyelünk, törődünk vele és akkor talán viszonzásra találunk. Többnyire nem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mi magunk megtegyük mindazt, amit tehetünk.

Szeretettel: Rita

Egy életútat vezetsz végig a verssoraidon keresztül.

Tetszéssel és szeretettel: Rita

Hát, ha mindannyian egyformák lennénk az nagy baj lenne. Még két egyforma hópihe sincs, és szerintem ez így jó.
A szerelem szemüvegén másképp látunk mindenkit és mindent. Talán a hölgy meg sem érdemli ezt a rajongást.
Az utolsó soroknál azonban egyértelművé válik, hogy azért ebbe a szerelembe nem fog a költő belehalni.

Szeretettel: Rita

Fájdalmas sorok a reménytelen várakozásról. Valamikor átéltem én is, de már évtizedek óta nem várok senkit.

Szeretettel: Rita