Igen, jó lenne mindent újra kezdeni, de talán azt is, hogy ezt az irodalmi oldalt élővé tegyük, hogy ne csak a saját műveinkben gyönyörködjünk, hanem észre vegyük, hogy egy közösségben vagyunk! Ez egyedül csak rajtunk múlik, hiszen egymás által is gazdagodunk.
Talán nem is ábrándozni, de néha elmerengeni azon, hogy milyen jó is lenne számunkra, ez és az, aztán úgy is kizökkent az élet.
A valóságot viszont fel kell fedeznünk és ami abban szép, azt a szívünkben átölelnünk, ha tehetjük továbbadni, vagy ha nem kell senkinek, magunkban megőrizni.
Ne haragudj, de túl sötétek lettek a betűk, azért töröltem az előző anyagot. A képen is gondolkodtam, és azt választottam, hogy bízzunk a jövőben, amit egy csodás virágkompozicióval akartam kifejezni. Ha Isten is megsegít bennünket, idén további három dédunokával gazdagom, így – ha megélem – számomra összesen hét lesz. Ők is bíznak, akkor ne adjuk fel mi sem!
Remeket alkottál. Annyira jól elrejtetted a szavakat, hogy azok egyáltalán nem tűntek erőltetettnek, ha nem tünteted fel külön, senki nem gondolná, hogy ezek előírások voltak, szerepelniük kellett a műben.
Szép képet tettél fel hozzá. Én is pótolni fogom, mert a kép önmagában is kifejező és növeli a vers vagy próza értékét.
„S döntésedben értelem,
vagy érzelem,
az mi döntően fontos?”
Mindkettő, bár én elsősorban érzelmi lény vagyok, de prózai dolgokban tudok értelemmel döntést hozni, a szerelem viszont, mint tudjuk érzelem, mely sokszor kizárja az értelmet.
„Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,
és ami helyette marad: a változatlanság.
A szürkeség, szomorúság.
A kiábrándító jelen. ”
Tudjuk, hogy „ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz”, de azért olykor érdemes valamit szépet álmodni, de talán még inkább a valóságban meglelni azt. Talán így tavasz közeledtével nem is lesz nehéz.
Nagyon szép soraid átéléssel olvastam. Talán a jégszív az igaz, ami képes felolvadni, bár lehet, hogy tényleg előfordul, hogy kővé szilárdul az. A szeretetre mindenki vágyik, az is, aki hárítja azt.
Igen, jó lenne mindent újra kezdeni, de talán azt is, hogy ezt az irodalmi oldalt élővé tegyük, hogy ne csak a saját műveinkben gyönyörködjünk, hanem észre vegyük, hogy egy közösségben vagyunk! Ez egyedül csak rajtunk múlik, hiszen egymás által is gazdagodunk.
Szeretettel: Rita💖
Köszönöm kedves Erzsébet!
Máskor jobban figyelek rá. Igen, sokat gondolkodtam, nehéz és tragikus képeket is feltehettem volna, de itt a tavasz és nálunk még béke van. Örüljünk!
Szeretettel: Rita💖
Kedves Tonió!
Talán nem is ábrándozni, de néha elmerengeni azon, hogy milyen jó is lenne számunkra, ez és az, aztán úgy is kizökkent az élet.
A valóságot viszont fel kell fedeznünk és ami abban szép, azt a szívünkben átölelnünk, ha tehetjük továbbadni, vagy ha nem kell senkinek, magunkban megőrizni.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Mindig öröm számomra, ha egyet tudunk érteni.
Szeretettel: Rita
Kedves Erzsébet!
Ne haragudj, de túl sötétek lettek a betűk, azért töröltem az előző anyagot. A képen is gondolkodtam, és azt választottam, hogy bízzunk a jövőben, amit egy csodás virágkompozicióval akartam kifejezni. Ha Isten is megsegít bennünket, idén további három dédunokával gazdagom, így – ha megélem – számomra összesen hét lesz. Ők is bíznak, akkor ne adjuk fel mi sem!
Szeretettel: Rita💖
Kedves Erzsébet!
Remeket alkottál. Annyira jól elrejtetted a szavakat, hogy azok egyáltalán nem tűntek erőltetettnek, ha nem tünteted fel külön, senki nem gondolná, hogy ezek előírások voltak, szerepelniük kellett a műben.
Szép képet tettél fel hozzá. Én is pótolni fogom, mert a kép önmagában is kifejező és növeli a vers vagy próza értékét.
Szeretettel: Rita 💖
„S döntésedben értelem,
vagy érzelem,
az mi döntően fontos?”
Mindkettő, bár én elsősorban érzelmi lény vagyok, de prózai dolgokban tudok értelemmel döntést hozni, a szerelem viszont, mint tudjuk érzelem, mely sokszor kizárja az értelmet.
Szeretettel: Rita
„Az ábránd is, akár a hajnali köd felszáll,
és ami helyette marad: a változatlanság.
A szürkeség, szomorúság.
A kiábrándító jelen. ”
Tudjuk, hogy „ábrándozás az élet megrontója, mely kancsalul festett egekbe néz”, de azért olykor érdemes valamit szépet álmodni, de talán még inkább a valóságban meglelni azt. Talán így tavasz közeledtével nem is lesz nehéz.
Szeretettel: Rita
Kedves Tonió!
Nagyon szép soraid átéléssel olvastam. Talán a jégszív az igaz, ami képes felolvadni, bár lehet, hogy tényleg előfordul, hogy kővé szilárdul az. A szeretetre mindenki vágyik, az is, aki hárítja azt.
Szeretettel: Rita
„minél magasabban vagy, annál nagyobb lehet a zuhanás!” Igen, meg egy bibliai mondás szerint vigyázzon aki áll, hogy el ne essen!
Szeretettel: Rita🥰