-
Wágner Judit
Írások
Összebújva
Öleléséből én Ki nem bontom magam. Hogy most mit is érzek, Nincs nekem rá szavam. Mi így összebújva Szinte egyek vagyunk. Mozdulni sem tudunk,...
Bolondos tavasz
Mily szeszélyes a tavaszunk! Nem bízhatunk meg mi benne. Hol szeretjük, hol gyűlöljük. Vagy tél, vagy mintha nyár lenne. Meggyfám már virágba borult. Alatta...
A mi napunk
A nőnap a mi ünnepünk. Ma pihenünk. Hány óra már, nem figyeljük. Fel se kelünk. Mai napon ünnepelünk. Nem dolgozunk. Senki másról, csak magunkról...
Odavitt az utam
Megint voltál te kinn? Igen, én szétnéztem. Hirtelen gondolat. Hívószót éreztem. Odavitt az utam. Hiszen ez más világ. Poros földút mentén Mindenütt kisvirág. ...
Legyen mindennap karácsony!
Ne csak karácsonykor Gondolkozzál ám el, Tovább így nem mehet, Hisz lassítani kell! Ne csak karácsonykor Lepd meg te kedvesed! Máskor is csak úgy...
Az én vágyam
Hallod-e kiáltásom? Pedig üvöltök. Hallod-e zokogásom, Mit rímbe öntök? Érzed-e a fájdalmam, Mit én kihordok? Érzed-e bánatom, mit Magamba fojtok? Látod-e az arcomon,...
Elárulom én neked
Mi lenne édes a fülemnek? Elárulom én neked. Hogy de hiányoztam, -azt súgnád, – Boldogság újra veled. Mi lenne mézes a lelkemnek? Megsúgom én...