A reménytelenség árnyékában
Az éjszaka ránk borult, s a sötét erővel húzza magához a fényt. Ölelő karjában összeroppantani kész. S ha az a pici fény enged vad, tomboló
Veress Zita
2024.12.13.
Nincs hozzászólás
Az éjszaka ránk borult, s a sötét erővel húzza magához a fényt. Ölelő karjában összeroppantani kész. S ha az a pici fény enged vad, tomboló
Minden ami fájt Már nem is érzem Csak a hajad illatát Minden, ami volt Már eszembe se jár Csak a kacagás mi betölti a szobát.